Köszönöm a 11 kommentet.!! Tudom nagyon sokat késtem, de most ittvagyok és meghoztam!:D
Nos amíg nem voltam itt, gazdagodtam egy újabb rendszeres olvasóval, így már 28 rendszeres olvasóm van.!! Nagyon nagyon szépen köszönöm.!
Ha már ott tartunk, hogy 28 rendszeres olvasóm van, akkor az azt jelenti, hogy lehetne 28 kommentem.....ne értsétek félre, nagyon megvagyok elégedve, de azért mégis jó lenne egyszer azt látni, hogy 20-22 komment......
Na mindegy, meghoztam a részt (bocsi ha nem lett olyan hiper-szuper, de nem vagyok formában...://) , olvassátok, komizzatok és iratkozzatok fel.! :*
- Lexy gyertek Casienek valami baja van! - rontott be Pattie.
Azonnal kibújtam Justin karjai közül és rohantam Pattie után. Nagyon megijedtem.
Casie ott feküdt a földön. Valószínűleg ájultan.
- Casie! Casie! - guggoltam le mellé - Casie kicsim ébredj fel! - rázogattam, de semmi.
- Mi történt? - rohant oda Justin is.
- Nem tudom! Mi történt Pattie? - álltam fel és mentem oda hozzá. Szegény levegőt alig kapott annyira sírt....de én sem voltam másképp.. - Pattie mi történt?!
- É-én ne-nem tudom... egyszer csak összeesett és én n-nem tudom. - zokogott.
* 2 órával később a kórházban*
Még mindig nem tudjuk mi Casie baja. Pattie és én teljesen kivagyunk, Justin meg...hát igen ő Justin. Most is a telefonját nyomkodva ül...semmit sem tudok leolvasni az arcáról. Nem látnám, hogy aggódik, hogy szomorú, hogy ideges, vagy valami..semmit. Ez olyan idegesítő. De Casie könyörgöm Istenem csak ne legyen semmi baja! Ha bármi történik vele azt nem élem túl..ő az egyetlen akit igazán szeretek és bármit megtennék érte! Sokan mondták már, hogy ez már néha beteges amit csinálok, de nem érdekel. Ölni tudnék Casieért.
- Casie Reed hozzátartozóit kérném! - jött ki egy fehér köpenyes nő. Mind a hárman, igen Justin is, felálltunk és odasiettünk. - Mindenki a hozzátartozója?
- Az édesanyja. - szólt Pattie.
- A bátyja. - Justin.
- A..a nővére. - szipogtam. Nem tudom miért voltam ilyen bizonytalan. Olyan furcsa most ez az egész.
- Rendben. - bólintott a nő - Nos, térjünk a lényegre. Megvizsgáltam Casiet és eredményül azt kaptam, hogy nem működik rendesen a szívbillentyűje.
- Jézusom! - temettem tenyerembe könnyektől ázott arcomat.
- Mitől van ez?
- A szívbillentyűk működésének zavarát okozhatják veleszületett fejlődési rendellenességek. A veleszületett szívhibák a születések 0,8-1 százalékánál fordulnak elő.
Az emberi szívben a szívbillentyűk
biztosítják a vér megfelelő, egyirányú áramlását a változó nyomáson
alapuló nyitás-zárás útján.
Elégtelen záródásuk esetén a vér visszaáramlik és nem kap rendes, tiszta vért.
- És akkor mi van? - kérdezte flegmán Justin.
- Na jó vagy normális leszel, vagy elhúzol a picsába! - szakadt fel belőlem.
- Lexy! - szólt rám Pattie.
- Sajnálom! Nagyon aggódom de ez a...
- Kérlek elég legyen! - szólt még egyszer.
- Sajnálom.... Mikor mehetünk be hozzá?
- Még alszik, de ha minden igaz 1-2 órán belül felébred. Bemehetnek hozzá ha szeretnének.
- Köszönjük! Van még valami amit tudnunk kell? - kérdeztem.
- Ha 2 héten belül nem végezzük el a műtétet, akkor bele is halhat.
- Akkor miért nem műtik meg már most? - emeltem feljebb a hangomat.
- Nyugodjon meg! Először is megfigyelésen kell bent tartani, hogy elvégezhető-e a műtét. Másodszor, pedig szülői beleegyezés szükséges. - fordult Pattie felé.
- Ugye ezt nem most kell eldöntenem? - kérdezte félve Pattie.
- Tessék? - kiabáltam.
- Ezt majd később megbeszéljük. - suttogta oda. Nem értettem miért nem akarja, hogy megműtsék Casiet. Talán mégsem olyan kedves és aranyos mint amilyennek megismertem?
- Nem még van egy kevés idő gondolkozni rajta. De nem sok. Sajnálom de most mennem kell. Remélem tudtam segíteni és minél előbb várom a választ. Viszlát! - ment el az orvos.
- Lexy hazamehettek ha akartok én itt maradok vele. Ne aggódj vigyázok rá! - ébresztett fel Pattie. Casei egyszer már felkelt, de 10 perccel később vissza is aludt. Nem szeretném itt hagyni, de muszáj átöltöznöm és rendbe tenni magam...hisz még mindig egy száll fürdőruhában vagyok.
- Biztos? - álltam fel.
- Biztos.
- Reggel visszajövök oké?
- Rendben. - bólintott. Odasétáltam Casiehez, adtam homlokára egy puszit, majd szép lassan elindultam kifelé. Pattie azért nem akarta először a műtétet, mert tudja, hogy ez a műtét életveszélyes és félti Casiet....de ha nem lesz műtét akkor is meghalhat...oké Lexy fogd be a szád és NE gondolj ilyenekre!
- Héé kicsim nagyon fáradt vagy, vagy van még erőd hozzám? - tette Justin kezét fenekemre, miközben a hajóhoz sétáltunk vissza.
- Hogy lehetsz ezek után is ilyen hülye? Mit is vártam te sosem változol! Undorító vagy! - szedtem le kezét magamról. Undorító amit csinál. Már azt hittem, hogy talán megváltozik, de úgy látszik mégsem. Hogy lehet egy ilyen aranyos, kedves, együtt érző, nagylelkű nőnek egy ilyen tuskó fia?
- Justin hol a telefonom? - kiabáltam, miközben a szobája felé vettem az irányt. Hirtelen valaki elkapott és berántott a gardróbba. Sikítani akartam, de befogta a számat.
- Most elengedlek de maradj kussba! - suttogta a fülembe.....Justin. Tudhattam volna. Lassan levette kezét a számról és elengedett.
- Mi a francot csinálsz?
- Fogd már be! - húzott be a ruhák közé, majd ismét befogta a számat. Valaki bejött a gardróbba. Vagyis inkább csak benézett, de nekem ez is elég volt ahhoz, hogy elbőgjem magam. Ha parázok mindig sírok...
- K-k-ki volt ez? - kérdeztem.
- Jobb, ha nem tudod.
- Félnem kell, mert nagyon parázok!
- Oké - fordított magával szembe - csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy nem kezdesz el sikítozni vagy valami lányos hülyeséget csinálni!
- Mondd már!
- Ránk találtak!
