12. Egyre közelebb...

Ééés megint jöttem rontani a levegőt.!:D

Az előző részhez 5 komit kaptam, ami szerintem egy kicsit kevés a többihez képest, de kiengesztel az, hogy már 27 RENDSZERES OLVASOM VAN.!*.*  Úristen amikor megláttam szó szerint elállt a lélegzetem.! 27 te jó ég 27.! Felfogni sem bírom.!! Nagyon nagyon köszönöm iszonyú hálás vagyok.!<33

Mivel jövőhéten kezdődik suli, ezért valószínűleg csak 1 részt tudok hozni hetente. Sajnálom, de van másik 2 blogom, tanulnom kel ezerrel és mellette ott van a heti több edzés. 
Remélem megértitek és ennek ellenére olvasni és komizni fogtok.!:)  

A részhez pedig a szokásos:
Komizzatok és iratkozzatok fel.!;)<33 



 Csak ültem az ágyon és bámultam ki az ablakon a szépen csillogó tengerre.  Gondoltam kimegyek és szívok egy kis friss levegőt.  Még mindig nem tudom felfogni ezt a mai napot.  És az, hogy Justin Casie igazi tesója....az aztán mindent visz.  De nem érdekel én mindig úgy fogok rá gondolni mint az igazi húgomra. Kicsinek is szerettem, most is szeretem és szeretni is fogom. Ennyire még sosem kötődtem egy emberhez sem. 

Amint kiértem egy alakot láttam meg, a hajó elején ülve, cigit tartva a kezébe. Rögtön felismertem. És persze ki más lenne ezen a hajón aki cigizik? 
- Már itt sem lehet békén hagyni?  - kérdezte, de nem fordult felém.
- Tudtommal te ráncigáltál fel ide. - ültem le tőle egy kicsit távolabb. 
-  Ha megakarsz halni, tőlem már most elmehetsz. - fordult felém. 
- Meghalni? Mégis ki akar megölni? - néztem rá értetlenül, amit szerintem nem látott, mert koromsötét volt. 
- Ch! - nevetett fel - Szerinted miért vagy itt? - szívott bele cigijébe. 
- Öööömm nem tudom? - emeltem fel kezeimet.
- Azért vagy itt, hogy a szüleid ne találjanak rád. 
- Miért? 
- Most komolyan ennyire hülye vagy? Ők akarnak megölni. - a saját szüleim megakarnak ölni? Oké ez nekem magas nagyon magas. Miért akarnának megölni? A gyerekük vagyok. A szülők nem ölik meg a saját gyereküket. 
- 1 kösz ez kedves volt. 2 miért akarnak megölni? - húztam fel lábaimat. Egy kicsit fáztam. Vagyis nagyon fáztam. Eléggé lehűlt az idő, de az én "testőröm" félmeztelenűl üldögélt. Ha ránéztem már vacogni kezdtem. 
- A szüleid valami hülye  szekta tagjai. Abban a hittben élnek, hogy a gyereküket születés után meg kell ölni különben a későbbiekben balszerencsét hoz.  Amióta elvettek tőlük, azóta rögeszmésen keresnem téged, de eddig szerencsére nem találtak meg. -   Wááow komolyan ő mondta, hogy szerencsére. Ez nekem új. 
- Azta! Ez eléggé....félelmetes. - bámultam a tengert. 
- Hát igen az. De ne aggódj nem fognak megtalálni. 
- Miért vagy benne annyira biztos? - emeltem rá tekintetem. 
- Ha 17 éven keresztül nem találtak meg, gondolod ezután megfognak? - nevetett. Nem értem ezen mi olyan vicces.
- Hát, nem lehet tudni. - álltam fel - Én megyek aludni. Jó éjt!
- Neked is! És vigyázz, nehogy valaki éjszaka rád törjön! -  villantotta fel perverz, féloldalas mosolyát. Hmmm de szexi! Mi? Nem! Állj le Lexy!
- Haha nagyon vicces! - indultam el befelé. 


Reggel fejfájásra ébredtem.  Biztos azért, mert nem aludtam ki magam.  
Forgolódtam még egy kicsit, hátha vissza alszom, de esélytelen volt.  Felültem, nyújtózkodtam, majd nehezen felálltam. Felvettem a köntösömet és lassan kiballagtam a konyhába, amit vagy 5 percig kerestem. 
- Jó reggelt Lex! - ölelt meg Casie.
- Neked is! adtam puszit feje tetejére. 
- Szia Lexy! - köszönt Pattie.
- Jó reggelt! - ültem le húgocskám mellé. 
- Hogy aludtál? - kérdezte miközben kávéját szürcsölte. 
- Hát, nem sokat aludtam, de az a  5 óra csodálatos volt. 
- Uhh az nem valami sok. Mit szólnátok hozzá, ha ma elmennénk hajókázni? Ugrálhattok a hajóról! - lássuk csak. Hajókázás egy giga jachttal, ugrálni a giga jachtról és alattunk több ezer méter mély víz. Ja és még kitudja hány ragadozó izé. Végül is miért ne?  Elvégre nem mindennap hajókázhatok egy luxushajóval. 
- Én benne vagyok! - válaszoltam.
- Én is! - pattant fel Casie. - Felveszem a fürdőruhámat. - rohant el.  Én csak nevetve néztem utána. Néha olyan bolond. 
- Lexy! - szólított meg Pattie.
- Igen? - fordultam vissza.
- Ugye tudod, hogy Justin nagyon szereti Casiet? - miért, miért kell állandóan felhozni ezt a gyereket?! Csak egy percre, nem lehetne hanyagolni? Olyan nagy kérés ez? 
- Nem nem tudom. - hajtottam le fejem - De most inkább én is megyek öltözni. - álltam fel. Pattie csak bólintott. Gyorsan eljöttem, mert nem akartam tovább erről beszélni. Bevallom igen fáj, hogy Cas nem az én tesóm. De sajnos ez ellen nem tudok tenni semmit.  

Odasétáltam a bőröndömhöz és előkerestem egy fürdőruhát.    
Nem vagyok nagyon oda a rózsaszín cuccokért, de ez a fürdőruha a kedvencem. Imádom*.*  

- Ki ugrik elsőnek? - kérdezte izgatottan Cas amikor odaértünk.
- Én biztos nem! - emeltem fel kezeimet.
- Akkor majd én! - indult neki Casie.
- Na azt már nem! - kaptam el - Egyedül nem mehetsz! 
- Jó akkor veled megyek! - húzott maga után.
- Kérd meg Justint. - úristen! Ezt én sem mondtam komolyan. 
- Hát oké! 
- Vagyis! Inkább megyek én.  - odasétáltunk a hajó szélére. Nem is volt olyan magas.  De olyan félelmetes. Igazából nem tudom mi volt benne a félelmetes csak félelmetes volt. 
Hirtelen valaki hátulról elkapta a derekamat és meglökött a víz felé, de abban a pillanatban vissza is húzott. 
A szívbaj kerülgetett. Ijedtemben hátranyúltam és megkapaszkodtam az illető kezeibe. 
- Mi a fasz?! - fordultam meg. Ki hitte volna? Justinnal találtam magam szembe. -
- Csak nem ijedtél meg? - vigyorgott tökéletes telt ajkaival.... Lexy állj már le! 
- Menj a fenébe! - szedtem le magamról izmos karjait. Normális vagy ember?! 
-  Tesóóó  ugrasz velem? - ugrált Casie Justin kezét rázogatva.  Szemeimbe könnyek gyűltek. Felálltam és berohantam a szobámba.  "tesó" ez az egy szó ismétlődött a fejemben újra és újra. És az, hogy Casie ezt nem nekem mondta. 

Jobb lett volna, ha ez az egész nem derül ki.  Élhettük volna tovább a mi kis nyugis éltünket.   Most minden felborult. Nincs senkim.  Elvesztettem a családomat, a húgom nem is az én húgom. 
- Lexy! - rontott be Justin a szobába.
- Mit akarsz? 
- Mi a baj? - ült le mellém. 
- Szerinted? Mégis mi lenne a bajom? - álltam fel - Nincs senkim! A szüleim megakarnak ölni, a nevelőanyám odaadott nektek, a nevelőapám egy pedofil és a húgom pedig nem az én húgom.  Egyedül vagyok érted? Egyedül! - törtem ki zokogásba. 
- Nem vagy egyedül! - jött mellém - Itt vagyunk neked mi. Anya, Casie és én is. 
- Te? 
- Muszáj! - mosolyodott el - Ha akarom, ha nem muszáj.  Nyugi nem lesz semmi baj. - ölelt meg.  Akaratom ellenére is visszaöleltem. Szükségem volt az ölelésére. Úgy éreztem, egyre közelebb kerülök hozzá...

- Lexy gyertek Casienek valami baja van! - rontott be Pattie. 

11. Rész - Most már ez az otthonom...

Uramistenszentszűzanyámtejóég!  Egyszerűen felfogni sem bírom, hogy már 24,  24 rendszeres olvasóm van.!!  Úristen mindjárt elbőgöm magam.! Nagyon nagyon szépen köszönöm, el sem tudjátok hinni, hogy mennyire boldog vagyok.!  Szóhoz sem jutok. Ti vagytok a legjobb olvasók a világon és nagyon szeretlek titeket.! Jobb olvasókat nem is kérhetnék.!<333

Megkértelek titeket, hogy írjatok hosszab véleményt a blogomról. 1-2 ember meg is tette, szóval nekik meg pláne köszönöm.! De a többieknek is nagyon.!

fanni csekk:  Nagyon jól esett, amikor olvastam, hogy ez  a blog az "életed részévé vált".  Nem is tudom mit mondjak.  És te köszönöd, hogy én ilyen jól írok?  Úristen én köszönöm, hogy folyamatosan komizol.! Nagyon sokat jelent.:) 

Zsanett Király: Köszönöm.!:) Hát, igen én is örülök neki.:) Igen láttam és nagyon szépen köszönöm.!!  Justinnal és Lexyvel kapcsolatban, pedig nem ígérek semmit.:D 

Lily és Viri: Köszönöm.!:) Én tehetséges? :O Bármi vagyok csak az nem, de köszönöm.  xd  Hát látod.:D  Én is a tieidet*.* <33

Paige Parker: Atyaúristendelefagytam! :O  A Te komid volt, amin a legeslegjobban meglepődtem.!  Jól fogalmazok?  Huuuh hát itt nem tudtam mit mondani. Nem tudom én ezt eddig nem vettem észre...   És a másik: "és ami még jobb, hogy nem sablon..".  Itt aztán tényleg teljes levegőszünet.:O  Én végig úgy éreztem, hogy az egész történet sablon. Sosem fedeztem fel benne semmi olyat, ami eltérne e többi blogtól.  Nagyon jól esett, hogy pont Te, az egyik kedvenc blogíróm, ilyen kommentárt írt. Köszönöm.!:) Nagyon nagyon sokat jelent.! <333 

Nagyon nagyon szépen köszönöm a többieknek is tényleg.! Akit nem írtam ide, az azért volt, mert ők nem fejtették ki bővebben, hogy mi a véleményük a blogomról...  Szeretném, ha ti is megtennétek, mert nekem tényleg nagyon sokat jelentene.! 

Remélem ez a rész is tetszeni fog és komiztok.:)<333



Válasza hallatán teljesen lefagytam. Meg kell védjen? Kitől? És miért  neki?  Köze van ennek az egésznek anyához? És mi van Casievel?  Kérdések sorozata futott át fejembe, mire felfogtam, hogy már vagy 5 perce mozdulatlanul ölelgetem Justint.  
Mivel még nem fogtam fel, hogy mit is mondott, lassan elváltam tőle és értetlenül néztem rá. 

- Tessék? - ráztam fejem - Mi az, hogy meg kell védj? Mégis kitől és miért? - kérdeztem valamivel magasabb hangon. Nagyon ki voltam akadva.
- Nézd Lexy ez bonyolult...
- Mi az, hogy bonyolult? Tudni akarom, miért vagyunk itt és mitől kell neked megvédened! - kiabáltam rá. Majdnem elbőgtem magam.. 
- Ne ordíts már baszd meg! Nyugodj meg, fogd be és mindent elmondok! - kiabált már ő is.  Agyrázkódásom van a hülye hangulatváltozásaitól.  Leültem az ágy szélére és figyeltem. 
- Először is a szüleid Nick és Lucy  nem az igazi szüleid. - mondta halál nyugodtan.
- Mi- micsoda? Nem az igaziak? - kerekedtek ki szemeim. Azok az emberek, akiről mindvégig azt hittem, hogy a szüleim, most kiderül, hogy mégsem?  Nem tudjátok elhinni, milyen érzés ez.  Hogy hogyan érzem most magam? Jól,mert  kiderült, hogy Nick aki lefeküdt a legjobb barátnőmmel igazából nem is az apám és ez egy megkönnyebbülés számomra.  Szarul, mert nem  ők mondták el és mindvégig hazudtak nekem. Az egész életem egy nagy hazugság lett volna? 
- Nem nem az igaziak. Az igazi szüleidtől már akkor el kellett  venni, amikor megszülettél. Nem ismerhettek téged, te sem  ismerhetted őket és nem is ismerheted őket.  Ők tudják, hogy te ki vagy,  tudják hol laksz, és arról is tudnak, hogy bekerültél az otthonba, ezért is kellett elhozni téged onnan.  - mi az, hogy  el kellett venni tőlük? Mi rosszat tettek ellenem? 
- Oké ez nekem sok. - álltam fel -  Kiderül, hogy a szüleim nem az igazi szüleim,  és hogy el kellett venni tőlük. Én nem ismerhetem őket, de ők ismerhetnek engem.  És neked kell megvédeni tőlük. - járkáltam fel alá a szobában.
- Igen ez így van. - bólogatott.
- És mi van Casievel? Őt nem kell megvédened? - fordultam felé.
- Casie nincs veszélyben, mivel ő nem az igazi testvéred.
- Jól van, most teljesen kiborultam!  Az egész életem egy nagy hazugság volt idáig! A családom akiket szeretek nem az igazi családom és mindezt pont tőled kell megtudnom!  Jobban ismered a saját életemet mint én! - kiabáltam miközben sírtam. 
- Figyelj Lexy ez.... - állt fel ő is. 
- Csak hagyj békén! - rohantam ki a szobából. 


 Nem tudtam merre menjek. Visszamentem  a nappaliba. Casie és Pattie a kanapén ültek és játszottak valamit. Kérdően néztek rám.  Válaszul csak megráztam a fejem.
Kimentem és leültem a hajó szélére. Kezemet a korlátra, fejemet pedig kezemre támasztottam.  Ez az egész....sok volt így egyszerre.  
Ha tényleg nem ők voltak a szüleim, miért nem mondták el? És akkor kik az igazi szüleim?  Fura, hogy Justin ennyi mindent tud az életemről én pedig szinte semmit. Ez nagyon aggasztó. 
Vajon az igazi szüleim szerethetnek? Vagy miért kellett elvenni tőlük? 

Legszívesebben most beugranék a vízbe és hagynám hadd fulladjak meg. Ezek után mi értelme lenne élni? Nincs senkim...teljesen egyedül vagyok.  És Casie....vajon ő tudja, hogy nem az igazi tesóm?  Összetörne ha megtudná? Nem tudom, de meg kell tudnia.  

- Lexy mi a baj? - futott oda hozzám az előbb említett személy. 
- Van valami, amit el kell mondanom. - néztem rá. - Casie te....ne-nem az igazi tesóm vagy. - hajtottam le fejem.
- Ezt ki mondta? Honnan veszed?  Nem hiszem el!
-  Pedig sajnos igaz... De hé! - fogtam meg kezét - Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek veled, bármi is történjen oké? Sosem foglak elhagyni! 
- Ígéred? -  bukott ki egy könnycsepp szeméből.
- Ígérem! - öleltem meg - Te örökké az én kishúgom maradsz! - pusziltam meg fejét.
- És anyukról tudsz? - vált el tőlem. 
- Te tudtál róla? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Igen.  Pattie most mondta el. - hajtotta le fejét. 
- Ez most komoly?  De akkor kik a te szüleid? - kérdeztem tőle.
- Azt nem tudom ki az apukám, de azt igen ki az anyukám.
- És ki? 
- Pattie. 
- Mi van? Pattie az anyukád? Akkor Justin a te tesód! - álltam fel.  
- Igen. - állt fel ő is - De őt sohasem fogom annyira szeretni mint téged! - ölelt meg. Ez aranyos volt. 
- Aranyos vagy de, ő az igazi testvéred. Emlékszel mennyit beszéltünk arról, hogy bárcsak lenne egy bátyánk? - bólogatott - Te most kaptál egyet.  Örülj neki és tölts vele minél több időt. 
- De te nem akarod, hogy vele legyek. - mondta kislányos hangon.
- Eddig nem akartam, mert nem ismeretem igazán és nem tudtam, hogy ki ő.  És nem tilthatom meg, hogy kerüld el a  saját testvéredet. - simogattam meg arcát. - Gyere! - fogtam meg kezét - Menjünk és aludjunk. Fáradt vagyok.
- Én is. - indult el.


Megbeszéltük a dolgokat Pattieval és Justinnal.  Nagy nehezen lenyugodtam és megpróbáltam elfogadni a tény, hogy fogalmam sincs kik a valódi családom.  A többiek szerint nem is kell megtudnom, mert pont ők azok, akiktől meg kell védenie Justinnak. . Állítólag már születésem óta védeni próbáltak az igazi szüleimtől, ezért vettek el tőlük, aztán amikor kiderült ez az egész  Nick és Tori között....... ezt a sztorit már tudjátok.  És azt is megtudtam, miért pont Justinék hoztak el. Ha Lucyék nem tudtak volna megvédeni, akkor eleve hozzájuk kerültem volna.  Igen az az egész nagyon bonyolult és én is nehezen értettem meg, de valahogy csak sikerült.

Suliba és kempózni sem járhatunk már. Magántanulók leszünk, kempózni pedig csak itthon kempózhatunk.  Hihetetlen, de a hajó aljába van egy giga nagy edzőterem. Igen ide kell költöznünk. Nyáron maradunk a hajón, télen pedig  valami házba megyünk.
Fura, hogy csak így simán beletörődtem, a ténybe, hogy Justinnal kell laknom.  De sajnos mást nem tudok csinálni. Megpróbálok megbarátkozni vele vagy valami...

Casie és én is kaptam egy szobát.  Casienél még nem voltam, de az én szobám nagyon jól néz ki. Pont az én stílusom.   Mostantól ez az otthonom.....

Nagyon nagyon sajnálom, ha nem tetszett, de most csak ezt tudtam kihozni..:/  Bocsánat még egyszer. 

10. Rész - Meg kell védjelek!

Kedves OlvasÓim.!:) Nem szoktalak titeket így hívni (amit nagyon sajnálom, pedig megérdemelnétek).  
Az előző részhez 7 komit kaptam, ami a többihez viszonyítva kevés, de mivel lett még 1 rendszeres olvasom és kaptam még 2 díjat, most ez nem zavar.! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm nektek.!

Aztán, nyitottam egy új blogot amit ITT   tudtok elolvasni. Remélem ez is tetszeni fog és kapok komikat + feliratkozókat.:)

Megszeretnélek titeket kérni arra, hogy  egy kicsit bővebben fejtsétek ki, mi a véleményetek a blogról.  Tudom, hogy ezt sokan nem szeretnétek megtenni, de nekem nagyon sokat jelentene. 
Köszönöm előre is.:)
Komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<33


- Gyertek! - indult el Justin a hajó felé. Azt akarja, hogy én felmenjek? Arra a baszott nagy jacht-ra? Vele?  Casie azonnal utána futott. Most komolyan, mi a fene ütött a húgomba? 
- Én biztos nem megyek! - tettem keresztbe karjaimat mellkasom előtt.
- Ne akard, hogy ide is úgy keljen felráncigálnom. - fordult vissza. 
Hihetetlen, de elindultam fel a hajóra. Nem tudom mi ütött belém.  Kíváncsi voltam mit akar, de közben féltem is tőle...

Amikor beértem tátva maradt a szám. Tudtam, hogy Justinék gazdagok, na de ennyire! /persze ha ez az ő hajójuk/   Kívülről sem volt semmi, de bent...wááow" 


- Szia! Te biztos Lexy vagy! - jött oda egy 30-as éveiben járó nő.  - Én Justin anyukája vagyok Pattie. - nyújtott kezet.  Egész kedves. 
- Lexy Reed. - fogadtam el kezét. - Elmesélné valaki végre, hogy mi is folyik itt? - néztem körbe.  
Justin ránézett az anyjára, majd felment az emeletre. Igen emeletes a hajó.  
- Casie! - fordult vissza -  Gyere fel és megmutatom a videó játékaimat. - mosolygott. 

A húgom imád videó játékozni. Én is szeretek, de nem vagyok függő. Gyilkos pillantást vetettem  rá, mire ő csak féloldalasan elmosolyodott. 
- Hogy a viharba ne?! - indult el Casie. Mióta beszél így? 
- Casie ne! - kiabáltam utána.
- Miért ne? - nézett rám értetlenül.
- Mert nem akarom, hogy vele legyél. - intettem Justin felé.
-  Lexy nyugodj meg. Ők ketten felmennek játszani, mi pedig leülünk és beszélgetünk egy kicsit. Így jó lesz? - simogatta meg karomat Pattie.
- Igen. - sóhajtottam - De! Ha egy újjal is hozzáérsz, én esküszöm megöllek! - néztem Justin felé.
-  Oké oké gyere velem, Justin ti meg menjetek már! - húzott a kanapé felé Pattie. 

Leültünk a kanapéra és megpróbáltam lehiggadni.  Nem nagyon sikerült. Még mindig nagyon féltem Casiet.  Félek hogy ez az elmebeteg vele is azt csinálja, amit velem tette még a táborban. A karom azóta is lila foltos. Általában egy csuklószorítóval eltakarom, vagy egy pulcsival. 

- Miért félsz ennyire Justintól? - kérdezte Pattie. Nem akartam neki elmondani. Elvégre mégis csak a fia. 
-  Inkább nem mondanám el. - hajtottam le a fejemet.
- Figyelj Lexy. Justin valójában nem ilyen. Vagyis nem volt ilyen. Régebben mindig mosolygott, nagyon jó tanuló volt, kedves volt és mindenben segített mindenkinek.  Ő volt a világ legjobb embere. Aztán... - itt elcsuklott a hangja. Szemeibe könnyek gyűltek.
- Mi történt? - néztem rá.
- Volt egy bátyja, David. Nagyon jó viszonyban voltak. Olyanok voltak mint a legjobb barátok. Mindet együtt csináltak. Együtt nevettek, együtt sírtak, együtt buliztak és együtt csajoztak. - nevette el magát az utolsó mondaton. - Aztán 2 éve volt egy baleset.  Kimentek a partra  sétálni, de találtak egy helyet, ami álltólag  baromi jó volt sziklaugrásra.  David fejest ugrott és beverte a fejét egy sziklába.  Elvesztette az eszméletét. Bevitték a kórházba, de  sajnos már  nem tudták megmenteni. -  bukott ki egy könnycsepp  szeméből -  Justin azóta ilyen akaratos és bunkó mindenkivel.  
-  Úristen! - kaptam szám elé kezemet - Semmi baj! Ne sírjon! -  gondolkodtam rajta, hogy megöleljem-e, de végül megöleltem.
- Nyugodtan tegezhetsz. - nézett rám mosolyogva -  De Justintól nem kell félteni a húgodat. Próbálj meg kedves lenni vele és  ő is az lesz. Hidd el! - simogatta meg arcomat.
-  Én még is félek tőle... - fordítottam el fejemet. 
- De miért? - nézett rám. Nem válaszoltam, csak levettem kezemről a csuklószorítót, ezzel felfedve a lila foltokat.
- Te jó ég! Ezt Justin csinálta? - kapta el kezemet. Bólogattam. 
- Egy hónapja, amikor a táborban voltunk. De nem érdekes. Szeretném tudni, hogy miért is vagyok itt.
- Nézd Lexy, ezt inkább Justintól kell megtudnod. Nekem az a dolgom, hogy Casiere vigyázzak.  - állt fel és elment.

Én is felálltam és felmentem Casieék után.  

- Baromi sok játéka van! Nézd meg te is! Nekem le kell mennem Pattie nénihez. - jött le húgom a lépcsőn.  Elég furcsa lett mostanában. Amióta bekerültük az otthonba...megváltozott.
Megráztam fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon, majd továbbmentem. 
Nem tudtam melyik szobába kell mennem, így úgy döntöttem, hogy benyitok mindegyikbe. 
Aztán valami furát hallottam. Mintha valaki gitározna.  Gyönyörű volt. Mint egy profi. Valami szenzációs. De Justin mióta tud ilyen gyönyörűen játszani?  Kételkedtem benne, hogy tényleg ő az-e, de tuti, hogy ő volt, mert  más nem volt az emeletem rajtunk kívül.  
Halkan bementem a szobába és leültem mellé. Biztos, hogy észrevett, de nem foglalkozott velem. Csak ültem ott és figyeltem ahogyan játszik. Halkan dúdolt is mellette. 

- Ez gyönyörű volt! - mondtam, amikor befejezte.
- Mióta vagy te velem kedves? - nézett rám.
- Ha én kedves vagyok, akkor te is az vagy velem. Tudom, hogy te nem mindig voltál ilyen. - néztem szemeibe. 
- Tudod persze! Semmit sem tudsz, miért vagyok ilyen. - állt fel idegesen és az ablakhoz sétált. 
- De de tudom. - álltam meg mögötte - Figyelj én sajnálom ami történt a tesóddal...
- Sajnálod persze! - fordult meg. Szemei izzottak a dühtől és könnyesek voltak. Sosem láttam még sírni. - Semmit sem tudsz. Nem tudod, mit éreztem akkor és, hogy most mit érzek. 
- Akkor mondd el! 
- Miért pont neked mondjam el?! - intett felém jobb kezével. 
- Tudom, hogy ez most nehéz, de kérlek. - úristen!  Hihetetlen, hogy lesüllyedtem a könyörgési szintre. Akármilyen bunkó is, sajnálom.
- Minden az én hibám. Miattam történt minden. Tessék most boldog vagy? - tárta szét karjait. 
- Miért lenne a te hibád? - néztem rá értetlenül. Tényleg nem értettem.
- Mert én erőszakoskodtam, hogy ugorjunk le onnan. Megöltem a bátyámat. - sírta el magát. Fura volt, hogy sírni látom. Ez nem megszokott tőle. Nagyon megsajnáltam.  Iszonyatos érzés lehet elveszíteni egy testvért, főleg ha ilyen közel állt hozzád. 

Hihetetlen, de olyan szinten megsajnáltam, hogy rám is rám jött a sírhatnék, de sikerült visszatartanom.  Bármennyire is utálom, úgy éreztem tennem kell valamit.
Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Kezeit derekamra vezette és hatalmas erővel szorított magához, miközben fejét nyakamba fúrta.

- Miért hoztál ide? 
- Meg kell védjelek! - suttogta nyakamba.  

9. Rész - My dad....

Sziasztooook.! :) Tudom kicsit késtem a résszel, de most meghoztam.!:D 
OMG.! 16 rendszeres olvasó, 10 komi és 2 díj.! Te jó ég nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm.! Iszonyatosan hálás vagyok nektek.! Nem tudom ezt hogyan megköszönni.!<333333
Nos,  a blogban egy pár napig  nem lesz új rész. Sajnálom, de jelenleg nem otthon vagyok és
itt nincs  időm részeket írni...:( 
Remélem nem nagy baj. 
Aztán azt is iszonyatosan sajnálom, hogy ez a rész nem lett se jó, de hosszú. Mondhatjuk úgy is, hogy szar lett és nagyon rövid. Nagyon sajnálom, és bocsánat, de kevés az időm és mondtam elutaztam. Ezt a részt is próbáltam elviselhetővé tenni.  Van benne egy kicsi időugrás, de csak így tudtam megoldani. Sajnálom.:/
Ne haragudjatok.!
De azért kérlek titeket, még ha nem is tetszik annyira, komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<333



- APÁM ZSARU! - kiabáltam. 


-  Mi  fasz?! - fordult felém. - Zsaru? - nézett rám  tátott szájjal.
-  Jé leesett neki! 
- Oké. Semmi baj. Megoldom. Viszont nem  mondasz neki semmit világos? 
- Neeem, majd biztos elmondom neki, hogy "képzeld apa, ma drog drillerkedtem." Normális vagy? Ki az a hülye aki ezt elmondaná? Ráadásul, ha zsaru az apja. 
- Vegyél vissza oké?  Mondom, senkinek! Főleg ne Torinak! Fhúú basszus az a csaj akkor a egy...
- Ki ne merd mondani! És komolyan ennyire hülyének nézel? Mondtam, hogy senkinek sem fogom elmondani. És most, takarodj a szobámból! - mutattam az ajtóra. 
Kezeit zsebre dugta és kisétált.  Bezártam az ajtót (a biztonság kedvéért)  és én is lementem. 

Justin valami mesét nézett Casievel. Átvágva a nappalin, bementem a konyhába. Végig éreztem tekintetét a hátamon és kicsit lejjebb...
Töltöttem magamnak egy pohár limonádét és a pultnak dőlve szürcsöltem. 

- Megjöttem! - kiabálta apa. Végre!
- Apaaa! - ugrott Casie a nyakába. Nagyon hiányzott neki, mivel már vagy 3 napja nem láttuk apát. Nekem is hiányzott. 
- Szia apa! - öleltem meg én is. - Hiányoztál! 
- Ti is hiányoztatok! - szorított minket magához.  
Justin  is kijött.

- Justin? - kerekedtek ki apa szemei.
- Biztosúr! - intette Justin.
- Ismeritek egymást? - néztem apára.
- Mondhatjuk úgy is. - nevetett fel Justin. 
- Nem egyszer kaptam már el gyorshajtásér,  a szomszédok sem egyszer jelentették fel hangoskodásért....stb. - magyarázta apa. 


*Justin szemszöge, pár órával később*


Fura volt, hogy Lexy apja zsaru. Bármit eltudtam volna  képzelni az apjáról,  még ha nem is ismerem, csak azt nem, hogy zsaru. Nagyon fura volt. 

Úgy érzem, kicsit féltékeny vagyok rájuk. Féltékeny, hogy ilyen jól kijönnek az apjukkal. Én sosem voltam vele ilyen kapcsolatban. Sokan mondták már, hogy hasonlítok apámra. Én ezt eddig nem vettem észre, de ahogyan felnövök, egyre jobban. Kezdek olyan lenni mint ő. Drogozok, és minden csajt aki az utamba kerül lefektetem, majd leszarom.   Igen  jól hallottátok, drogfüggő vagyok. Egyszer az egyik hülye haverom kipróbáltatta velem és azóta nem bírok vele leállni.  Nem akarok ilyen lenni. Próbáltam már ellene tenni, de nem ment.  

Próbáltam egy rendes kapcsolatban élni, de az sem ment, mert álladóan elkapott a vágy...
Az első és egyben utolsó kapcsolatom kb. olyan 6 napig tartott. Azalatt a  6 nap alatt is vagy 4x feküdtem le mással, ha nem többször.  Nem tudom. Nekem nem megy ez az  "egy lánynál leragadok" szerep.  Miért jó az, ha az ember egész életében csak egy csajt dönget és a többit otthagyja. Nem kell attól félni, hogy összetöri a kicsi szívüket. Azért vannak a kurvák.


*Lexy szemszöge Torinál*  

Apa elvitte valahova Casiet én pedig inkább átjöttem Torihoz. Ő mindig feldobja a napomat. Egy hülye, idióta, nem normális,  barom, állat ez a csaj, de én így imádom.  Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék. 

- Ezt meg kell nézned! - mutatott egy videót Tori amit állítólag akkor csináltak Bennel, amikor én Justinnal haldoklottam a táborba. 
- Na mutasd! - vettem ki kezéből a telefont.  

Elindítottam a videót, de nem Bent és Torit láttam, hanem az apámat és Torit!  Épp...hát inkább nem mondanám el mit csináltak..

- Úristen! - kaptam szám elé a kezemet. 
- Mi az? - hajolt közelebb VOLT legjobb barátnőm - Úristen Lexy ez nem az, aminek látszik! 
- Nem az aminek látszik?! Nem?! Tudod mit Tori? - álltam fel - Egy utolsó kis kurva vagy! - szedtem össze cuccomat. - Soha, soha az életben nem hittem volna, hogy te valaha ilyet teszel velem, soha! Mi volt ezzel a célod? Tönkre akartad tenni a családot? Mert ha igen, akkor szerintem ez sikerülni fog! Köszönöm szépen! - kiabáltam vele.
- Mi? Nem mondhatod el anyádnak! Se senkinek! - kapta el karomat.
- Nem?! Csak figyelj! - rántottam el kezemet és kirohantam. 

Tudom, hogyha most ezt elmondom, akkor a családomnak befellegzett. De ha nem mondom el, életem végéig lelkifurdalás fog gyötörni, amiért hazudtam anyáéknak. 

És ami a legjobban fáj az az, hogy ezt pont a legjobb barátnőm csinálta ezt velem. 
Sosem gondoltam volna ezt róla. Ő nem ilyen. De ezek szerint  mégis. És az apám..fhúú ezek után undorodom tőle.  Hogy feküdhetett le, egy 17 (!!!) éves lánnyal, aki a lánya barátnője? Ezek után, hogy tudott anya szemébe nézni?  Mert gondolom nem  tegnap este történt ez az egész. 


*1 hónappal később*


- Lexy! Beszélnünk kell! Gyere az irodámba! - szólt be az ajtón a gyermekotthon igazgatója.
Miután mindent elmondtam anyáéknak, ami történt, a szüleim elváltak. Engem és Casiet anyánk  beadott  egy gyermekotthonba mert,  nem tudott volna minket eltartani. 

Apánk azóta konkrétan szarik a fejünkre. De nem is bánom. Én többet nem akarom őt látni és azt sem akarom, hogy Casie lássa őt bármikor.  Azóta nekem csak és kizárólag Casie jelenti a családot. 

Felálltam az ágyról és az iroda felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit akarhat. Sosem hívott még be, ide az irodába.  
Bekopogtam. Hallatszott valami "Gyere" féleség. Lassan benyitottam.

- Ááá Lexy! Kérlek ülj le. - mutatott az egyik székre. Leültem. - Nos, azért hívtalak be, mert lenne egy fontos hírem. Régebben ugye beszéltünk arról, hogy lehet róla szó, hogy esetleg egy másik családhoz kerüljetek. - bólintottam -  Találtunk valakiket, akik szívesen magukhoz vennének titeket. - ekkor felcsillant a szemem.  Van rá esély, hogy újra egy szerető család közé kerüljünk? Nem érdekel, hogy nem az igazi szüleim. A legfontosabb, hogy lesznek szüleink, akik szeretnek minket.
- Ez most komoly? - hitetlenkedtem.  
- Igen az. - mosolygott.
- És mikor ismerhetem meg őket? - és kopogtak. 
- Most! Szabad! - kiabált.  

Egy harmincas éveiben járó pasas és nő lépett be az ajtón.  Kedvesnek tűntek. 

- Amanda, Lion, ő itt Lexy akiről már beszéltünk. Lexy ők itt Amanda és Lion Jhons. 
- Jó napot! - fogtam leendő szüleimmel kezet.  

Jobban megismertük egymást.  Nagyon aranyosak voltak és van egy fiúk is, szóval lesz egy bátyám! Nagyon  örültem neki, mert mindig is akartam egy bátyust magamnak. 
Casievel is összeismerkedtek és azt mondták, hogy csomagoljunk, mert már ma el is mehetünk velük.  Villámsebességgel  pakoltunk össze mindent a húgommal és már indultunk is kifelé.  

Kicsit hiányozni fog ez a hely, mert azért mégiscsak 1 hónapot itt laktunk. Elköszöntünk mindenkitől és a kijárat felé indultunk. Jó volt újra, kiszabadulni és szabadnak érzeni magam. 

- Itt vannak! - lökött oda újdonsült apám egy vigyorgó gyereknek. Akkor esett le, hogy Justin az. Mi folyik itt? 
- Szép munka volt! Itt a pénz! - dobott oda egy borítékot a fickónak, majd az a nővel együtt eltűnt. Értetlen fejjel néztem végig az egészet.

- Mi volt ez az egész? - fordultam örök ellenségem felé. 
- Nem hiszem, hogy tudni akarjátok! - nevetett és nekidőlt a kocsi oldalának. 
- Ki voltak ezek és te hogyan kerülsz ide? 
- Üljetek be és mindent elmagyarázok. - biccentett fejével a kocsi felé.
- Üljön veled egy autóba a halál! - akadtam ki.
- Oké! -rántott vállat Casie és bepattant a kocsi hátsó ülésére.   A húgom megőrült! 
- Na?  Jobban tennéd, ha követnéd a húgod példáját! - lökte el magát a kocsitól. 
- Soha! 
- Te akartad! 


- Utállak utállak utállak! Hogy lehetsz ennyire gyökér....- mormogtam, miután ez az agyalágyult betuszkolt az autójába és nem tudom hova tartunk.
- Kezdesz idegesíteni! 
- Te bajod! Én nem is akartam idejönni! Te rángattál be a kocsidba, te...
- Befognád a szádat végre baszd meg?! - kiabált rám. 

Inkább csöndbe maradtam  és vártam, hogy hova akar vinni. Van egy olyan érzésem, hogy ez lesz életem utolsó boldog napja.  Innentől már minden nap szenvedés lesz, ha vele kell maradjak. És nagy a valószínűsége, hogy ez sajnos be fog következni. 

- Hé! Kelj már fel! - löködött nem túl finoman Justin. - Itt vagyunk.
- Hol? -kaptam fel a fejem. 
- Szállj ki! .- mondta, majd ő is kiszállt. 
Casievel követtük példáját és mi is kiszálltunk.
Ami ott fogadott minket, az nem egy hétköznapi látvány volt.  Egy egészen "apró" jacht volt az. 

   

(Bocsi, hogy ilyen rosszak a képek, de ezeket nem a netről mentettem le, hanem ma fényképeztem.:D bocsi.!)













 

8. Rész - ....üssön, erőszakoljon vagy öljön meg.....

Sziasztook.!:) Meghoztam a 8. részt. Köszönöm a 9 komit.!:) És már 11 rendszeres olvasóm  van.!*.* Nagyon nagyon szépen köszönöm, imádlak titeket.!:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog.!:)
Komizzatok és iratkozzatok  fel.!;)<333



Jobb kezemet ökölbe szorítottam és akkorát behúztam neki, hogy a földre zuhant. 

Felült, megrázta fejét, hogy egy kicsit kitisztuljon, majd felállt és majdnem nekem esett.  Szerencsére a haverjai lefogták és visszatartották. Idegbeteg állat. 
Hátat fordítottam neki és visszamenetem Toriékhoz.  Persze egyből letámadtak, hogy nem vagyok normális.... Elköszöntem tőlük és inkább visszamentem a táborba. 
Most komolyan, ha nem fogják le a gyökér haverjai, akkor nekem esik és agyonüt mindenki szeme láttára, vagy mi?   Pszichológushoz kéne mennie. Ez már nem normális amit csinál.  
És mi van, ha legközelebb a húgommal csinál valamit? Még belegondolni is rossz..  
De holnap péntek és utána végre mehetünk haza! És nem kell egy levegőt szívnom azzal a görénnyel. Oh köszönöm édes Istenem! 

Átmásztam a kerítésen és be az ablakon, amit direkt nyitva hagytam, hogy betudjak jönni.  Lilly minden este bezárja az ajtót, hogy senki se tudjon ki-be járkálni.  Az ablakot visszacsuktam. Nem érdekel, ha Justin nem tud visszajönni. Maradjon kint, vagy menjen éjszakázni egy ribanchoz. 
Egyrészt nem akarom, hogy ő is itt legyen, mert, mert már a jelenléte is irritál.
Másrészt, pedig félek, hogy mit fog csinálni, ha visszaér.  Biztos nem úszom meg, hogy ne rángasson vagy tépjen meg.  Most már tényleg félek tőle...

Lezuhanyoztam, átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba.   
Még nem tudtam elaludni így inkább megnéztem a telefonomat.  Tori írt egy üzenetet.


Jobb ha vigyázol magadra! Justin nagyon mérges és visszafele tart a táborba. Ne csinálj baromságot és NE húzd fel semmivel még jobban...már ha ez lehetséges. Mind1. Vigyázz magadra Lexy!!!<3

Ekkor Justin lépett be, full ideges fejjel. Kipattantam az ágyból és berohantam a fürdőbe.  Az ajtót becsaptam magam mögött és kulcsra zártam.  
- Nyisd ki az ajtót te rohadt kurva! - dörömbölt az ajtón, úgy, hogy odalent ne nagyon lehessen hallani.
- Arra várhatsz! - dőltem neki háttal az ajtónak. Igen tudom baromság volt amit csináltam, mert már akkor tudtam, hogy mik lesznek a következményei, de nem bírtam ki. Legszívesebben egész nap ott állnék előtte és csak ütném és ütném. 

Fél órája már itt bent ülök, de még mindig nem merek kimenni. Azóta már hallottam egy ajtócsapódást, szóval lehet elment már. Mindegy. Még várok 10 percet és talán kimegyek. 
Letelt a 10 perc.  Minden rosszra felkészülve, lassan fordítottam el a kulcsot a zárban. Kezemet a kilincsre helyeztem és nagyon, nagyon lassan lenyomtam. Még lassabban kinyitottam az ajtót és körbenéztem. Sehol senki. Megkönnyebbült  sóhaj hagyta el számat és elindultam az ágy felé. 

- Tudtam, hogy egyszer kijössz! - kapta el kezemet. Nagyon megijedtem.  Magafelé fordított és egy hatalmas pofont kaptam. Belemarkolt hajamba és magához húzott. - Nagyon remélem, hogy tanultál az esetből és egy ilyet, mint a mai soha többet nem mered megtenni. Nem ismersz még annyira és nem tudod, mikre vagyok képes. De remélem azt, tudod, hogy  aki bármi rosszat tesz, vagy csak próbál tenni, az nagyon megbánja.  - mondta halál nyugodtan.
- Gyűlöllek! - toltam el magamtól. 
- Oké nekem így is jó. De biztos nagyon megérintené a kis lelkedet, ha szegény ártatlan  húgoddal történne valami.  - mondta egy elégedett mosoly keretében.
- Ne merészeld! Hozzá ne merj érni! - közeledtem felé és kezem lendült, hogy most én pofozzam fel.
- Na na na kicsi szívem! - kapta el kezemet.  -  Mondtam már. Nem szeretnéd te, ha Casievel történne valami. 
- Gyűlöllek! Egy utolsó féreg vagy!  -  azzal ki is mentem a szobából. Hallottam ahogy halkan felnevet, majd bemegy a fürdőbe. 
Lementem a nappaliba és lefeküdtem a kanapéra.  Biztos, hogy nem megyek oda vissza! Inkább alszok itt lent. Igaz nem olyan kényelmes a kanapé és egy kicsit hidegebb van, mint odafönt, de nem érdekel. Az egyetlen dolog amin most pörög az agyam az az, hogy ez az elvetemült állat, egy újjal se nyúljon a húgomhoz.  Nem tudom, mit csinálnék, ha történne vele valami és tudnám, hogy az az én hibám. Iszonyatos bűntudat gyötörne.   

Nem bánthatja Casiet! Inkább engem verjen, erőszakoljon vagy öljön meg, de egyik barátomhoz, se családtagomhoz ne nyúljon hozzá.  Ők azok az emberek, akikért bármire képes lennék. 
Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba. 



-  Még nem tudom anya, de valahogyan megszerzem a pénzt, ne aggódj! - nyugtattam anyámat.  Casiet új iskolába fog járni, de sajnos nincs rá elég pénzünk. Nem vagyunk szegények, sőt! De az elmúlt 1-2 hónapban se anyának, se apának nem ment olyan jól a munka és gy kevesebb fizetést kaptak.
- Jól van kicsikén hiszek neked. Akkor ma 5-re megyek értetek. Szólj Casienek, hogy kezdjen el pakolni. Nemsokára megyek. Szia kislányom szeretlek!
- Oké oké. Szia anya én is! - és letettem. 

- Pénzre lenne szükséged? - kérdezte Justin.
- Közöd? - kérdeztem vissza.
- Csak gondoltam tudok segíteni, de ha nem, hát nem. - tette maga elé kezét védekezés képen. Furcsa ilyet mondani, de ma egész normális volt. 
- Váj! Tudnál segíteni, hogy pénzhez jussak? - húztam fel szemöldököm.
- Igen. - bólogatott.
- Mégis hogyan? És mit kéne csináljak?
- Az mindegy!  Ahogy ma hazaérsz, menj el erre a címre. - adott oda egy papírt - itt adni fognak neked valamit. A legfontosabb, hogy nem nézheted meg, hogy mi van abba a zacskóban, különben nagyon súlyos következményei lesznek.  Ott is adni fognak neked egy címet. Te elviszed oda, átveszed a pénzt, visszaviszed, felveszed a saját részed és mehetsz is haza. - viszonylag egyszerű. Nagyon remélem, hogy nem valami illegális dolog....


- Elmentem! Majd jövök....valamikor. - kiabáltam be a konyhába.
- Oké kicsim, de siess vissza! Mi apáddal nem leszünk itthon, de áthívunk valakit, hogy vigyázzon a húgodra.
- Okés. Sziasztok! - csukta be magam mögött az ajtót. 

Gyorsan odaértem a helyre. Megálltam az ajtó előtt és becsöngettem.

- Lexy?! - nyitott ajtót Nathen. Ő is az egyik osztálytársam és ugyanolyan féreg mint Justin.
- Nathen?! Te meg mit keresel itt? 
- Te mit keresel itt?
- Justin küldött. Kicsit le vagyok égve és kell a pénz....
- Ja oké értem.  Ezt.. - nyomta kezembe a zacskót - vidd el ide - adta oda a kis címet tartalmazó papírt. - Nem nézheted meg, és a pénzt azonnal hozd vissza! Érthető voltam? -  húzta fel szemöldökét.
- Igen igen... - fordítottam neki hátat. 

Elindultam arra a bizonyos címre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tartalmazhat a küldemény, de nem mertem megnézni.  Inkább csinálom, amit mondtak és megkapom a pénzemet. Sőt! Még többet is kapok, mint ami kell. Hurrá marad egy kis pénz nekem is! Végre nem kell, mindennap apánál kuncsorognom. Ez után, tuti megyek vásárolni Torival! Ez lesz az első dolgom.

Nem tetszik nekem ez a környék. Olyan sötét és elhagyatott.  A nagy emeletes épületek mellett elhaladva, néhol kiszűrődik valami kiabálás féleség, vagy éppen valami  fülsüketítő  és elviselhetetlen  zene. Nem szívesen laknék itt. 

- A kurva életbe, add már ide azt a szart! - ordította valaki a mellettem lévő házban. Lépteim egyre gyorsabbá váltak, míg végül megérkeztem. Becsöngettem. 
Egy nálam jóval idősebb pasi nyitott ajtót.

- Mit akarsz? - kérdezte. Elővettem táskámból a zacskót és átnyújtottam neki. - Oh vagy úgy! - vette el - Nem hittem, hogy Justin pont egy ilyen törékeny kislányt fog küldeni. - nézett végig rajtam.  Beljebb lépett és egy borítékot adott át. - Mond meg Justinéknak, hogy köszönöm és máskor is egy bombázót küldjenek. - kacsintott, majd becsapta az ajtót.

Most ugrott be, hogy mi ez az egész. Van egy olyan érzésem, hogy itt valami nincs rendben. Nagyon, nagyon remélem, hogy az előbb nem...nem valami drog féleség volt a kezemben. Te jó ég! Mibe keveredtem én bele?! 
Egésze vissza Nathen házáig  futottam, ahogyan csak bírtam.

- Gyors voltál! - nyitott ajtót.
- Oké siessünk, mert dolgom van! - lihegtem.
- Minden oké csajszi? 
- Igen csak siess már! Nem tudod hol van Justin? 
- Ööö nem. Miért? Csak nem akarsz tőle valamit? - húzogatta szemöldökét.
- Idióta! 
- Tessék. - adta oda a pénzt.
- Köszi! - azzal megfordultam és rohantam haza, ahogyan csak tudtam.

Lihegve estem be az ajtón. Kicsit pihentem, majd bementem a nappaliba. Casie és Justin üldögéltek és tévéztek. Várjunk csak! 

- Justin! Te meg mit keresel itt? - kiáltotta fel.
- Szia édes! - mosolygott.
- Hogy kerülsz ide? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Casie azt akarta, hogy én vigyázzak rá, ameddig senki sincs itthon. - vigyorgott.
- Tessék? Casie! Azt hittem ezt már megbeszéltük! Mindegy  ez most nem érdekes!  Justinnal most felmegyek egy kicsit mert beszélnem kell vele. Ne menj sehova oké? Mindjárt jövünk. - megragadtam Justin karját és húzni kezdtem szobám felé.
- Miért jöttünk a szobádba? Csak nem...? - vigyorgott perverzül Justin.
- Ez most egyáltalán nem vicces! Nézd Justin! Nem néztem meg és senki sem mondta el, de tudom mi volt abban a zacskóban. Vagyis csaj sejtem. - arcáról lefagyott a mosolygás.
- Nem megmondtam, hogy nem nyithatod ki?! - emelte fel hangját. 
- Nem nyitottam ki! Egyszerűen csak sejtem.
- Mégis miből?
- A környék, a hely, az a rengeteg pénz... Erre még a hülyék is rájönnek.
- Nagyon remélem, hogy nem mutogattad senkinek! 
- Mégis kinek mutogathattam volna?  Figyelj, ha ez kiderül, rohadt nagy  bajban leszek! 
- Nyugi  nem fog kiderülni! Csak nem küldenek ránk rendőrt, vagy valami kábítószer felismerő kutyát vagy mit. - rántotta meg vállát.

- APÁM ZSARU! - kiabáltam.