1. Rész - Az életem

 SZIASZTOOOOOK!:) MIVEL MÁR VAN 2 BLOGOM, AMIK ELÉG JÓL MŰKÖDNEK, EZÉRT GONDOLTAM KEZDEK MÉG  EGYET. FÚÚÚÚH..! EL SEM TUDJÁTOK HINNI MENNYIT DOLGOZTAM RAJTA. NA DE REMÉLEM ELNYERI A TETSZÉSETEKET ÉS ÖRÖMMEL FOGJÁTOK OLVASNI ÉS MEGDOBTOK PÁR KOMIVAL:)<3





Hétfő reggel van. Utolsó hét a suliban és utána szabadok vagyunk 2 és fél hónapig, aztán újból jön a kínzás egészen 2 évig.  Lassan kikeltem az ágyból. Iszonyatosan fájt a fejem.  Tegnap én és a barátnőm Tori, elmentünk bulizni. Kicsit, de tényleg kicsit, sokat ittunk. Felálltam és a fürdőszobám  felé vettem az irányt.  Gyorsan lezuhanyoztam, fogat, hajat mostam,  felöltöztem. Felraktam egy kis sminket, kifésültem enyhén hullámos, hosszú barna hajam és elindultam lefelé.  Senki sincs itthon? Olyan nagy a csönd. Egy cetli volt a hűtőre ragasztva. 

                    "Lexy! 

Korán indultam és elvittem a húgodat suliba, apád pedig már régen elment. Tettem pénzt a polcra vegyél magadnak valami kaját a suliba. 

                                                                                     Puszi: anya. "

Ezek szerint gyalog megyek. Hurrá! Nem baj, lehet útközben találkozok Torival és nem kell egyedül gyalogoljak.  Felkaptam a cipőmet + táskámat és elindultam kifelé. Fülhallgató a fülembe és indulhatok is.  Hangokat hallottam mögülem. Hátranéztem és egy gördeszkás srác húzott el mellettem, miközben alaposan végig,ért. Justin volt az a suli nagymenője.

Még a végzősök is félnek tőle. De minek méreget ez engem?  Igen helyes bevallom, de akkora egy paraszt, hogy az valami hihetetlen!   Mindenkit lenéz, mindenkivel bunkózik, mégis majdnem minden lány őt akarja.  Minden csajt csak kihasznál a kis rohadék. Szerintem még ő maga sem tudja hány csajjal feküdt  le már. Áhh hülye kis kurvák. Soha a büdös életbe nem süllyednék le a szintjükre. Amíg magamban kibeszéltem Justint, addig addig oda is értem a sulihoz. Lassan bebaktattam az osztályterembe. 

- Hali Lexy! - köszönt barátnőm.
- Szoszi van.
- Nah micsoda új köszönés.
- Pénteken délután ott volt nálunk húgom barátnője és egész nap ezt hajtogatta.  Beakartam zárni őket a gardróbba, de anya észrevett. 
-  Korán beértél.
- Pedig gyalog jöttem.
- Talán beteg vagy? - fogdosta homlokom. 
- Nem Tori nem vagyok beteg.
- Biztos vagy benne? - jött egy rekedtes hang  mögülem. Tudtam, hogy Justin az. Az a lenéző hangnem ahogyan mindenkivel beszél....
- Dugulj már el! - kiabáltam neki oda.
- Ch! Szajha! - nevetett.
- Mi van? - fordultam felé.
- Egy hülye kis szajha vagy. 
- Te meg egy üresfejű, nőcsábász barom. - közeledtem felé. -  Szánalmas vagy! - álltam fel. 
- Tessék? Mond még egyszer.
- Jól hallottad. Nem fogom pont a te kedvdért megismételni! - fordítottam neki hátat, de ekkor  elkapta a kezem és erősen megszorította. 
- A tűzzel játszol kicsi lány.
- Nem félek tőled! 
- Pedig jobban tennéd! - engedte el kezem és  visszament a helyére. 
- Lexy! Te normális vagy? Tudod, hogy Justin miket művel azokkal akiket nem bír. Nem akarom, hogy te is eltűnj, úgy mint  Hannah.
- Tori nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. Nem tud érdekelni ez a barom. - ültem le én is. 

- Hali csajok! - ült le mellénk legjobb fiú barátunk,  Ben.
- Hahi.- válaszoltuk egyszerre Torival.  
- Lexy mit csináltál a kezeddel? - emelte fel kezemet Ben. 
- Csak Justin.
- Mi van? Bántott téged?- kerekedtek ki szemei.
- Nyugi Ben semmi baj! - nyugtatta Tori. 
- Nézd már meg! Tiszta piros a keze!
- Igaza van Ben! Semmi bajom.  Ennyitől még nem halok meg.
- De ha máskor valami gond van szólj inkább nekem és ne használt azt a nagy szádat, ismétlem NE használd!
- Oké megértettem! És ari vagy, hogy ennyire aggódsz értem. - öleltem meg.- Mi is lenne velem nélküled? Én hősöm. Imádlak te!
- Én is szeretlek!- ölelt vissza. Lehet, hogy ez sokaknak furcsa. Szerintünk természetes. Miért ne lehetne egy lány és egy fiú ilyen szoros kapcsolatban. És mielőtt valaki megkérdezné, nem vagyunk szerelmesek. Egyszerűen csak legjobb barátok.  

Ez a nap is (hálaégnek) gyorsan elment.  Haza indultam.   Próbáltam kerülni Biebert, mert nem volt kedven találkozni vele. Mondjuk a legtöbb óránk együtt van, mivel oszt.társak vagyunk..... óóó mivel érdemeltem én ezt ki? Nem tettem semmi rosszat. Kivéve, amikor csalódást okoztam anyuéknak,, de az is csak egyszer volt és ők ezt a dolgot nem értik meg.. Igazából már gyerek korom óta kempózok. Mi is az a kempó?

Ez a harcművészeti ág tulajdonképpen egy az európai ember számára, az õ kultúrájához, életviteléhez kialakított alapvetõen önvédelmi sport. Ennek ellenére nagyon összetett. Stílusában megtalálhatók a tradicionális karate bázisgyakorlatai és a ju-jitsu technikái is. Tehát ütések, rúgások, védések, földreviteli és földharc technikák egyaránt. Megtanulnak fegyeverek ellen védekezni, és nem mellesleg, az általában kemény edzéseken jó fizikai és szellemi kondicióra tesznek szert, amit az élet más területein is sikeresen tudnak alkalmazni. Javul a koncentráló készség és egészségesebbek lesznek, a rendszeres sportolás kiegyensúlyozottabá teszi õket.

Világbajnok is lehettem volna, ha akkor nem rúgok rosszul és nem törik el a bokám.   Minden esélyem megvolt rá, hogy győzzek.  Győzni is akartam.  De miután sikeresen eltörtem a lábam, megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem fogok kempózni. Az edzőm és anyáék ezt persze nem értették. Engem ez az egész egy hatalmas nagy traumaként ért. Épp az utolsó edzésem volt a verseny előtt. Annyira bennem volt a vágy, hogy győzzek. Egy kicsit gyakoroltam a MAE GERI KEAGE/CSAPÓDÓ RÚGÁS ELŐRE. Valahogy valamit rosszul csináltam. Csak egy nagy reccsenést hallottam, majd összeestem. Akkor minden reményem elszállt.  Nem hittem benne, hogy ezek után valaha is lehet olyan jó mit voltam. Mindenki biztatni próbált, de én nem hallgattam rájuk. Eldöntöttem, hogy soha többet nem fogom folytatni, azt, ami akkor a szenvedélyemmé vált.  

Rájöttem, hogy nem tudok így élni. Nekem ezt csinálnom kell. Igen megfogadtam, hogy soha többet, de ezt nem tudom így tovább csinálni. Elkezdtem újra edzeni és most már készülök a versenyre. Anyáék és az edzőm is nagyon örül neki, hogy folytatom. A fekete övet már akkor megszereztem, mikor  8-dikas voltam.   A barátaim közül senki sem tudja. Nem akartam/akarom nekik elmondani.  Úgy érzem, hogy erről nem kell tudniuk. Régen sem szóltam nekik, róla, hát most sem fogok. Holnap lesz egy vizsga, amin felmérik azt, hogy készen állok e a versenyre szóval mos itt ülök az ágyamon és magolom a szóbeli vizsgát.  Kérdés: Ha a kempó egy küzdősport, akkor minek kell a szóbeli vizsga? Ez egyszerű. Minden állásnak rúgásnak, ütésnek van egy külön neve, amit nekem meg kell tanulnom és be is kell mutatnom.  

Bevallom félek. Félek attól, hogy valamit elrontok  és nem sikerül. Félek, hogy nem jutok el a versenyig. Az álmom, hogy megkaphassam a világbajnoki címet. Egyszer már majdnem sikerült és érzem, most is   jó esélyem van rá.   Justinnal szemben viszont még sosem használtam az erőmet. De nem is akarom. Ne azért mert féltem, hanem azért mert nem akarom, hogy bárki tudjon róla, hogy mi is az életem. Meg persze nem szeretném eltörni semmiét a gyereknek. Képes lennék rá. Még így lánylétemre is.  

Felpattantam az ágyamról és elindultam a szekrényemhez keresni valami olyan ruhát, amiben lemehetek egy kicsit gyakorolni. A házunk pincéjében, apa kialakított nekem egy edzőtermet. Mostanában ott  töltöm napjaim nagy részét.  Igen mondhatom: A kempó az életem. 
Emellett döntöttem.

Ez volt a kedvenc edző ruhám. Kényelmes sportos és csajos is. Lebaktattam a lépcsőn egyenesen az én birodalmamba. Ez volt az én külön kis zugom. Itt nyugodtan tudtam csinálni mindent és közben senki sem zavart.  Bekapcsoltam hifit. Úgy a legjobb edzeni, ha közben szól valami  zene. Bemelegítéssel kezdtem. 5 kör futás a teremben, 20 fekvőtámasz, 80 felülés, 80 törzsemelés,  ugrálókötelezés és helyben futás. Igen lehet ez kicsit soknak tűnik bemelegítéshez, de ha az edzőmmel csinálom, akkor mindenből 2x ennyit kell csinálnom.  
Elkezdtem gyakorolni az ütéseket,  az én bábumon. Kell valami amit üthetek, rúghatok. Leginkább azokat gyakoroltam, amik kevésbé mentek. Pl: köríves könyökütés,  függőleges toló ütés. Aztán a rúgás ami nagyon nem ment és féltem tőle: csapódó rúgás előre. 

Már vagy 2 órája edzettem. Felmentem a konyhába inni. Anyába botlottam bele.

- Szia! Mióta vagy itthon? - ültem le.
- Régóta. Hallottam, hogy edzel és nem akartalak megzavarni. Inni?
- Kérek. 
- Holnap lesz a próbavizsga. Izgulsz?- nyújtott át egy 1 literes vizes palackot, amit én egyből meg is ittam.
- Nagyon! - kapkodtam levegő után. - Félek a rúgásoktól. - hajtottam le fejem.
- Nem lesz semmi baj kicsim. Mindenki tudja, hogy nagyon ügyes vagy! 
- Köszi anya. Mennyi az idő?
- Fél 9.
- Akkor én megyek is fürdeni, aztán aludni.
- Oké kicsim. Nézz be a húgodhoz és ha nem alszik akkor azonnal küld le hozzám.
- Okééé. Apa hol van?
- Még nem jött meg. 
- Jó. Ne én megyek. Szia anya jó éjt! - adtam neki puszit és felmentem a húgomhoz. Jah a húgom  Casie.  Ő most jár 2-dikba.  Imádom! Olyan cuki. Akárcsak én, ő is kempózik. Azt mondta, hogy olyan akar lenni mint én. Hát nem édes? A szobája előtt álltam és hallgattam mit csinál. Biztos voltam benne, hogy még nem alszik. Olyan furi hangok jöttek ki  a szobájából. Mit csinálhat? Csak nem sír? 

- Hé! - nyitottam be hozzá.
- Mit akarsz? 
- Már be se jöhet hozzád a nővéred? - huppantam le mellé az ágyra, és ölembe vettem egy párnát. 
- De. - törölte le könnyeit. 
- Mi a baj?
- Olyan béna vagyok!  Semmit sem tudok rendesen csinálni. Én ehhez nem értek!
- Mihez?
- A kempóhoz. - ugyanígy zokogtam anyának a második órám után.
- Dehogynem! Nagyon ügyes vagy!  Nézd Cas! Amikor annyi idős voltam mint te, nekem sem ment valami jól. Én is mindennap sírtam és nem hittem, hogy valaha lehetek olyan jó mint az edzőm. Most meg nézz rám. Esélyes vagyok rá, hogy világbajnok legyek.  Nekem sem ment zökkenőmentesen, de megcsináltam. Engem is, ahogyan téged  is most mindenki biztatott, hogy legyek kitartó. Így is tettem. A végsőkig harcoltam és meg is van az eredménye. 15 éves koromban fekete öves lettem, szombaton pedig utazok Portugáliába és lehet, hogy megnyerem a világbajnoki címet.
- Szerinted én is lehetek olyan jó mint te? - nézett fel rám könnyes szemekkel. 
- Nem. Te jobb is lehetsz mint én! - mosolyogtam rá.
- Köszönöm! - ölelt meg.
- Szívesen. De ha most elalszol, nem szólok anyának! 
- Oké. Jó éjszakát! Szeretlek!
- Én is téged! Jó éjt! - adtam pusziit arcára és kimentem.  

Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam a takaróm alá. Már majdnem elaludtam, amikor rezgett a telefonom jelezve azt, hogy üzenetem jött. 

                 "Jobb ha vigyázol magadra!"


HA TETSZETT KOMIZZ!:) 2-3 KOMI UTÁN LEHET HOZOM KÖVIT!:)