15. Rész - Új élet, régi ismerős

Sziasztok!:)

Na, hát akkor kezdem is... Iszonyatosan nagyon sajnálom, hogy több mint 5 hónapig nem hoztam részt (se itt, se a többi blogomban) de kicsit elhanyagoltam 1-2 dolgot mostanában.. 
Egyik nap elkezdtem gondolkodni  és rájöttem, hogy nem volt jó döntés itt hagyni ezt az egészet.. Hiányzott, nagyon hiányzott ez a hely. De ami a legjobban hiányzott azok Ti vagytok♥!
Elképesztő dolog amit Ti itt leműveltetek 5 hónap alatt ÚGY, hogy nem hoztam részt és nem voltam itt veletek.  
A rendszeres olvasóim száma  28-ról 38-ra nőtt és  az oldalmegjelenítések száma TÖBB mint 16.000 lett! 
Esküszöm, amikor megláttam ezeket kis híján elbőgtem magam! Fantasztikus érzés átélni mindezt és sosem gondoltam volna, hogy  valaha az életben eljutok idáig. És ezt mind Nektek köszönhetem! Mert Nélkületek ez nem sikerült volna, és Nélkületek most sehol sem lennék.  
Köszönöm, köszönöm, köszönöm nagyon szépen köszönök  mindent♥! Egyszerűen imádlak titeket mindennél jobban! 

És hát, 5 hónap után íme meghoztam a 15. részt!:) Nem lett valami jó sőt, de kérlek nézzétek el nekem, még vissza kell zökkennem az írásba.

Jó olvasást!♥


Nem akartam, egyáltalán nem akartam itt lenni. Főleg nem Justinnal.  Mindenféle érzelem keringett bennem. Féltem, hogy itt is megtalálnak, féltettem Casiet is, hisz már több mint egy napja nem beszéltem vele, féltem, hogy teljesen magamra fogok maradni.  Fogalmam sincs mihez kezdjek most az életemmel. 

Nem hiszem, hogy Justin olyan nagyon sokat fog velem foglalkozni.  El lesz ő a naponta cserélt "barátnőivel" és a drogos haverjaival.  És, ha valami csoda folytán megváltozik? Netalántán úgy fog viselkedni mint ha a bátyám lettem? Nem ez kizárt. Ő nem ilyen.

Egész délután az ágyamon ültem és gondolkoztam. A kipakolással már sikeresen végeztem és egész otthonos lett, a  nem túl nagy méretű szobácskám.  
A délutáni "izgalmas" programom végeredménye az lett, hogy fogtam magam és eljöttem egy kicsit sétálni. A telefonomat kikapcsoltam. Nem akartam, hogy bárki zavarjon. Nyugalmat akartam és egy kis friss levegőt. 
Egy közeli park féleségbe  kötöttem ki és végül leültem egy  üres padra.  Fogalmam sem volt hol vagyok. De talán jobb is így. 

A távolba meredve megláttam egy kisebb csapatot a fűben ülve. Igen jókedvűnek tűntek, de gondolom közrejátszott a földön szétdobált sörös és már alkoholt tároló  üvegek tartalma.  Fiúk - lányok vegyesen megtalálhatóak voltak a csapatban. Volt köztük 2 szerelmes pár is akik innen nézve igen édesek voltak. Az egyik fiú aki velem szemben ült észrevette, hogy őket nézem és rám emelte tekintetét.  Oldalt rövidre nyírt,  ám felül hosszabbra hagyott kivasalt  sötét barna haja eltakarta egyik tökéletes kék szemét ugyancsak tökéletes arcán. Telt ajkait beszédre nyitotta és rám mutatott.  A banda többi tagjának szemei is rám szegeződtek. Gyorsan végignéztem a társaságon, de mielőtt elkaptam volna fejem és elindultam volna valamerre, szemem megakadt az egyik lányon.  Középhosszú szögegyenes szőke  haja befonva lógott vállán és kidülledt zöld szemeivel bámult felém.
A felismerés villáma csapott belém.

- Tori? - suttogtam magamba.   Ezzel a lány elkapta fejét, eszeveszett gyorsasággal felállt és elrohant. A többiek kíváncsian néztek utána és az egyik lány utána ment. 
Miután feleszméltem én is inkább felálltam és próbáltam megkeresni a visszafelé vezető utat.

Sosem voltam valami talpraesett és ez most is bebizonyult. Négy  utcán mentem végig, mire csodák csodájára és háromnegyed óra után  visszaértem és fáradtan dőltem le ágyamba.
Nem tudtam kiverni fejemből a parkban történteket.  Biztos, hogy nem Tori volt...hisz ő otthon van Jacksonville-ben. Mit keresne itt?! Lehetetlen. Felejtsd el őt Lexy! Biztos csak  hiányzik, az a lány pedig nagyon hasonlította rá, te meg bemeséled magadnak az egészet.  
Új barátokat kell szerezned Lex!  Új embereket kell megismerned és akkor minden jó lesz!  
De mégis hogy? Hogyan szerezhetnék új barátokat? Ha itt ülök egész nap, bezárkózva a szobámban és sajnálkozni a régi életem miatt, akkor tényleg egyedül maradok. 
Megvan! Iskolába fogok járni! Elvégre még csak 10.es vagyok és le is kéne majd érettségiznem. 
Nem hagyom, hogy kárba vesszen 10 évnyi gürizés a kitűnő bizonyítványért! 

Felálltam ágyamról és Jus szobája felé vettem az  irányt. 

- Justin! - nyitottam be a szobájába. 
-  Basszus! Nem tudsz kopogni?! - nézett ijedten rám.
- Csak nem megijedtél? - nevettem el magam.
- Hahaha rohadt vicces. Mit akarsz? - rakta le telefonját maga mellé.
- Iskolába akarok járni!
- Minek? Az strébereknek való. - állt fel és elindult a konyha felé.
- Mert nem akarok egész nap unatkozni és új barátokat akarok. - ültem le a pulthoz. 
- Az unatkozásodra máris tudok egy megoldást. - vigyorgott perverzen.
- Felejtsd el! 
- Igazából leszarom mit csinálsz, 18 éves vagy menj és iratkozz be egybe, ha annyira iskolába  akarsz járni. - és felment. 

Lehetséges dolog, hogy egy ember elfelejti a saját születésnapját? Nem valószínű. Ám ez nekem mégis sikerült. Ma van a szülinapom!  18 éves lettem.  És Justin emlékezett rá.  Vagy csak felment facebookra. Na bumm ennyit arról a reményről, hogy ő kedves. 

Felmentem  a szobámba, elővettem a laptopomat és kutakodni kezdtem a neten iskolák után. 
Próbáltam valami olyasmit keresni ami közel van és viszonylag jó színvonalú. 
Már éjfél is elmúlt és kezdtem feladni, amikor találtam valamit.   

"Jordan Sports High School Califnornia"

Ez a tökéletes suli számomra! Itt minden a sportról szól! Heti  15 tesióra?!  Jézusom de imádnám! Még vagy egy órán át böngésztem az iskola honlapját és eldöntöttem, hogy holnap bemegyek és beiratkozom. Végre egy iskola, amire azt mondom, hogy igen ide akarok járni!  

Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyamba. Nehezen tudtam csak elaludni, mert izgatott lettem a suli miatt, de nagy nehezen sikerült. 

Álmomban egy hatalmas ház tetején álltam és leugrani készültem.  Meguntam az életem. Nem volt már senkim. Se szüleim, se családom, se barátaim. Teljesen egyedül  vagyok. Semmi értelme az életemnek. A halál gondolata megnyugtatóan hangzik. Nincs benne semmi félelem. A halál jó és békés. Csend és nyugalom van.  Nincs semmi zavaró tényező. Csak a jó. Gondolatmenetem után kisétáltam a ház szélére, felnéztem az égre, szemeim becsuktam és ugrottam. 

Fantasztikus érzés volt a levegőben lenni és zuhanni. Semmi teher nem volt, megfeledkeztem mindenről. Csak zuhantam le a mélybe. 

Telefonom csörgésére riadtam fel. Szemeim kipattantak és körülbelül ugyanilyen gyorsasággal keltem ki és vettem birtokba a fürdőt. 

Villámsebességgel  zuhanyoztam le és mostam meg hajam.  Felvettem  az előre bekészített fehérneműmet és hajamat kezdtem megszárítani.  Durván 25 percbe telt, mire megszáradt derékig érő barna hajam. Hálaégnek sok mindent nem kellett vele csinálnom mivel alapból egyenes.  Egy kevés sminkkel mázoltam ki magam, hogy kinézzek valahogy. Ruhámmal sem vacakoltam sokat felvettem egy sima farmert, egy fekete pólót, egy rövidebb farmerkabátot és egy fehér adidas cipőt és már mentem is.

~ 2 órával később

- Rendben Miss. Redd akkor a következő órára már be is mehet, ha úgy érzi. - mosolygott kedvesen az igazgató.  Szimpatikus a hapek, és a tanárok is azok. Már amennyivel eddig találkoztam. 
- Nagyon szépen köszönöm Mr. Roger! - álltam fel én is.
- Jöjjön, megmutatom hova kell mennie! - nyitotta ki előttem az ajtót. 
Kiléptünk a tanáriból és az üres folyosón lépkedtünk egészen a második emeleten lévő 112-es terem elé. Mr. Roger határozottan lenyomta a kilincset és belépett az osztályba. A teremben lévő diákok gyorsan helyükre siettek, és az igazgatót figyelték. Mindaddig, amíg én be nem léptem a terembe. Onnantól kezdve mindenki engem bámult. A teremben megpillantottam azt a kisebb - nagyobb bandát, akiket tegnap a parkban láttam. És ott volt az a lány is, aki veszélyesen hasonlít Torira.  Aztán az igazgató  elkezdte mondandóját.  
- Gyerekek! Fontos bejelenteni valóm van. A  mai naptól kezdve új osztálytársatok lesz! Kérlek legyetek vele kedvesek és fogadjátok be! A hölgy pedig nem mást, mint Lexy Reed. 
- És Justin Bieber! - lépett be egy 50es éveiben járó nő, Justinnal (?) az oldalán. 
- Á igen. És Justin Bieber! - mosolygott az igazgató. Nem értem. Mit keres itt?
- Minek jöttél ide? - suttogtam neki. 
- Nem gondolod, hogy egyedül hagylak?! - mosolygott, de nem rám, hanem az egyik nem igencsak cicababának kinéző lányra. 

Szerencsém volt, ugyanis egy nagyon aranyos lány mellé ültettek. Leila-nak hívják és 17 éves. Az egész napot együtt töltöttük. Justin elvolt a többi lánnyal akik odavoltak érte, és ahogy sejtettem engem egyedül hagyott. Mondjuk mit is vártam. Leila nagyon kedves  megmutatott mindent, és mindenkiről elmondott mindent. Megtudtam, hogy az az irtó cuki srác, akit tegnap láttam a parkba ő is osztálytársunk,  Nathennek hívják és holnap már ő is jön csak ma úszóversenyen van. Viszont megtudtam azt is, hogy az szőke lány...ő Tori Wellsmond...aki e legjobb barátnőm volt még otthon.

- Leila! Tori hova ment harmadik óra után? - kérdeztem kicsit félve.
- Rosszul lett és hazament. De..mióta idejöttél mind a ketten olyan furák vagytok. Talán ismeritek egymást?
- Nem dehogyis! Csak kíváncsi voltam. - mosolyogtam. 
-  Egyébként hogy hogy átjöttél másik suliba? - kortyolt bele innivalójába Leila.
- Hát ez elég bonyolult...végülis annyi az egész hogy elköltöztünk, szóval sulit kellett váltanom.
- Jaa gondolom elváltak a szüleid vagy valami ilyesmi lehet nem? Ne haragudj a sok kérdés miatt nem muszáj rá válaszolnod! - mosolygott kedvesen. Látta rajtam, hogy feszült vagyok. Túlságosan is.
- Nem..tudod, nekem nincsenek szüleim... vagyis vannak de..nem nincsenek. - hajtottam le fejem. 
- Jézusom..meghaltak? - tette szája elé kezét.
- Nem nem dehogyis! Tudod, amikor megszülettem, akkor nevelőintézetbe adtak és miután betöltöttem a 18-at ideköltöztem. 
- Egyedül laksz?
- Igen! - vágtam rá azonnal. Nem akartam, hogy megtudják kivel lakok. Legalább is még nem. 

Miután hazaértem a suliból, fáradtan dőltem be az ágyamba. Justin még nincs itthon. Biztos valamelyik cicababánál van. Nem tudom, az ilyen lányok hogyan kerülnek be  egy sport iskolába.  Az ilyen sulik általában nem a miniszoknyáról és a 15  centis magassarkúról híresek. 
Gondolkodásomból   hasam korgása zökkentett ki. Reggel óta nem ettem semmit. 
Lementem a konyhába és valami ehető után kutattam.  A hűtő  tömve volt különböző kajákkal. Pattie testvére Olivia is a közelbe lakik és néha -  néha ránk fog nézni.  Megveszi nekünk a kaját és a különböző fontosabb dolgokat. Még csak 2 napja ismerem, de máris olyan mintha, az anyukám  vagy nem is tudom mi lenne...de nagyon megkedveltem.

Épp szendvicsemet ettem amikor megszólalt a csengő. 
Unottan felálltam és ajtót nyitottam. Megdöbbentett a látvány.

- Szia! Nathen Clooney vagyok! - mosolygott féloldalasan. Próbáltam szóra nyitni számat, de egy hang sem jött ki rajta. Ez ő!