11. Rész - Most már ez az otthonom...

Uramistenszentszűzanyámtejóég!  Egyszerűen felfogni sem bírom, hogy már 24,  24 rendszeres olvasóm van.!!  Úristen mindjárt elbőgöm magam.! Nagyon nagyon szépen köszönöm, el sem tudjátok hinni, hogy mennyire boldog vagyok.!  Szóhoz sem jutok. Ti vagytok a legjobb olvasók a világon és nagyon szeretlek titeket.! Jobb olvasókat nem is kérhetnék.!<333

Megkértelek titeket, hogy írjatok hosszab véleményt a blogomról. 1-2 ember meg is tette, szóval nekik meg pláne köszönöm.! De a többieknek is nagyon.!

fanni csekk:  Nagyon jól esett, amikor olvastam, hogy ez  a blog az "életed részévé vált".  Nem is tudom mit mondjak.  És te köszönöd, hogy én ilyen jól írok?  Úristen én köszönöm, hogy folyamatosan komizol.! Nagyon sokat jelent.:) 

Zsanett Király: Köszönöm.!:) Hát, igen én is örülök neki.:) Igen láttam és nagyon szépen köszönöm.!!  Justinnal és Lexyvel kapcsolatban, pedig nem ígérek semmit.:D 

Lily és Viri: Köszönöm.!:) Én tehetséges? :O Bármi vagyok csak az nem, de köszönöm.  xd  Hát látod.:D  Én is a tieidet*.* <33

Paige Parker: Atyaúristendelefagytam! :O  A Te komid volt, amin a legeslegjobban meglepődtem.!  Jól fogalmazok?  Huuuh hát itt nem tudtam mit mondani. Nem tudom én ezt eddig nem vettem észre...   És a másik: "és ami még jobb, hogy nem sablon..".  Itt aztán tényleg teljes levegőszünet.:O  Én végig úgy éreztem, hogy az egész történet sablon. Sosem fedeztem fel benne semmi olyat, ami eltérne e többi blogtól.  Nagyon jól esett, hogy pont Te, az egyik kedvenc blogíróm, ilyen kommentárt írt. Köszönöm.!:) Nagyon nagyon sokat jelent.! <333 

Nagyon nagyon szépen köszönöm a többieknek is tényleg.! Akit nem írtam ide, az azért volt, mert ők nem fejtették ki bővebben, hogy mi a véleményük a blogomról...  Szeretném, ha ti is megtennétek, mert nekem tényleg nagyon sokat jelentene.! 

Remélem ez a rész is tetszeni fog és komiztok.:)<333



Válasza hallatán teljesen lefagytam. Meg kell védjen? Kitől? És miért  neki?  Köze van ennek az egésznek anyához? És mi van Casievel?  Kérdések sorozata futott át fejembe, mire felfogtam, hogy már vagy 5 perce mozdulatlanul ölelgetem Justint.  
Mivel még nem fogtam fel, hogy mit is mondott, lassan elváltam tőle és értetlenül néztem rá. 

- Tessék? - ráztam fejem - Mi az, hogy meg kell védj? Mégis kitől és miért? - kérdeztem valamivel magasabb hangon. Nagyon ki voltam akadva.
- Nézd Lexy ez bonyolult...
- Mi az, hogy bonyolult? Tudni akarom, miért vagyunk itt és mitől kell neked megvédened! - kiabáltam rá. Majdnem elbőgtem magam.. 
- Ne ordíts már baszd meg! Nyugodj meg, fogd be és mindent elmondok! - kiabált már ő is.  Agyrázkódásom van a hülye hangulatváltozásaitól.  Leültem az ágy szélére és figyeltem. 
- Először is a szüleid Nick és Lucy  nem az igazi szüleid. - mondta halál nyugodtan.
- Mi- micsoda? Nem az igaziak? - kerekedtek ki szemeim. Azok az emberek, akiről mindvégig azt hittem, hogy a szüleim, most kiderül, hogy mégsem?  Nem tudjátok elhinni, milyen érzés ez.  Hogy hogyan érzem most magam? Jól,mert  kiderült, hogy Nick aki lefeküdt a legjobb barátnőmmel igazából nem is az apám és ez egy megkönnyebbülés számomra.  Szarul, mert nem  ők mondták el és mindvégig hazudtak nekem. Az egész életem egy nagy hazugság lett volna? 
- Nem nem az igaziak. Az igazi szüleidtől már akkor el kellett  venni, amikor megszülettél. Nem ismerhettek téged, te sem  ismerhetted őket és nem is ismerheted őket.  Ők tudják, hogy te ki vagy,  tudják hol laksz, és arról is tudnak, hogy bekerültél az otthonba, ezért is kellett elhozni téged onnan.  - mi az, hogy  el kellett venni tőlük? Mi rosszat tettek ellenem? 
- Oké ez nekem sok. - álltam fel -  Kiderül, hogy a szüleim nem az igazi szüleim,  és hogy el kellett venni tőlük. Én nem ismerhetem őket, de ők ismerhetnek engem.  És neked kell megvédeni tőlük. - járkáltam fel alá a szobában.
- Igen ez így van. - bólogatott.
- És mi van Casievel? Őt nem kell megvédened? - fordultam felé.
- Casie nincs veszélyben, mivel ő nem az igazi testvéred.
- Jól van, most teljesen kiborultam!  Az egész életem egy nagy hazugság volt idáig! A családom akiket szeretek nem az igazi családom és mindezt pont tőled kell megtudnom!  Jobban ismered a saját életemet mint én! - kiabáltam miközben sírtam. 
- Figyelj Lexy ez.... - állt fel ő is. 
- Csak hagyj békén! - rohantam ki a szobából. 


 Nem tudtam merre menjek. Visszamentem  a nappaliba. Casie és Pattie a kanapén ültek és játszottak valamit. Kérdően néztek rám.  Válaszul csak megráztam a fejem.
Kimentem és leültem a hajó szélére. Kezemet a korlátra, fejemet pedig kezemre támasztottam.  Ez az egész....sok volt így egyszerre.  
Ha tényleg nem ők voltak a szüleim, miért nem mondták el? És akkor kik az igazi szüleim?  Fura, hogy Justin ennyi mindent tud az életemről én pedig szinte semmit. Ez nagyon aggasztó. 
Vajon az igazi szüleim szerethetnek? Vagy miért kellett elvenni tőlük? 

Legszívesebben most beugranék a vízbe és hagynám hadd fulladjak meg. Ezek után mi értelme lenne élni? Nincs senkim...teljesen egyedül vagyok.  És Casie....vajon ő tudja, hogy nem az igazi tesóm?  Összetörne ha megtudná? Nem tudom, de meg kell tudnia.  

- Lexy mi a baj? - futott oda hozzám az előbb említett személy. 
- Van valami, amit el kell mondanom. - néztem rá. - Casie te....ne-nem az igazi tesóm vagy. - hajtottam le fejem.
- Ezt ki mondta? Honnan veszed?  Nem hiszem el!
-  Pedig sajnos igaz... De hé! - fogtam meg kezét - Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek veled, bármi is történjen oké? Sosem foglak elhagyni! 
- Ígéred? -  bukott ki egy könnycsepp szeméből.
- Ígérem! - öleltem meg - Te örökké az én kishúgom maradsz! - pusziltam meg fejét.
- És anyukról tudsz? - vált el tőlem. 
- Te tudtál róla? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Igen.  Pattie most mondta el. - hajtotta le fejét. 
- Ez most komoly?  De akkor kik a te szüleid? - kérdeztem tőle.
- Azt nem tudom ki az apukám, de azt igen ki az anyukám.
- És ki? 
- Pattie. 
- Mi van? Pattie az anyukád? Akkor Justin a te tesód! - álltam fel.  
- Igen. - állt fel ő is - De őt sohasem fogom annyira szeretni mint téged! - ölelt meg. Ez aranyos volt. 
- Aranyos vagy de, ő az igazi testvéred. Emlékszel mennyit beszéltünk arról, hogy bárcsak lenne egy bátyánk? - bólogatott - Te most kaptál egyet.  Örülj neki és tölts vele minél több időt. 
- De te nem akarod, hogy vele legyek. - mondta kislányos hangon.
- Eddig nem akartam, mert nem ismeretem igazán és nem tudtam, hogy ki ő.  És nem tilthatom meg, hogy kerüld el a  saját testvéredet. - simogattam meg arcát. - Gyere! - fogtam meg kezét - Menjünk és aludjunk. Fáradt vagyok.
- Én is. - indult el.


Megbeszéltük a dolgokat Pattieval és Justinnal.  Nagy nehezen lenyugodtam és megpróbáltam elfogadni a tény, hogy fogalmam sincs kik a valódi családom.  A többiek szerint nem is kell megtudnom, mert pont ők azok, akiktől meg kell védenie Justinnak. . Állítólag már születésem óta védeni próbáltak az igazi szüleimtől, ezért vettek el tőlük, aztán amikor kiderült ez az egész  Nick és Tori között....... ezt a sztorit már tudjátok.  És azt is megtudtam, miért pont Justinék hoztak el. Ha Lucyék nem tudtak volna megvédeni, akkor eleve hozzájuk kerültem volna.  Igen az az egész nagyon bonyolult és én is nehezen értettem meg, de valahogy csak sikerült.

Suliba és kempózni sem járhatunk már. Magántanulók leszünk, kempózni pedig csak itthon kempózhatunk.  Hihetetlen, de a hajó aljába van egy giga nagy edzőterem. Igen ide kell költöznünk. Nyáron maradunk a hajón, télen pedig  valami házba megyünk.
Fura, hogy csak így simán beletörődtem, a ténybe, hogy Justinnal kell laknom.  De sajnos mást nem tudok csinálni. Megpróbálok megbarátkozni vele vagy valami...

Casie és én is kaptam egy szobát.  Casienél még nem voltam, de az én szobám nagyon jól néz ki. Pont az én stílusom.   Mostantól ez az otthonom.....

Nagyon nagyon sajnálom, ha nem tetszett, de most csak ezt tudtam kihozni..:/  Bocsánat még egyszer.