8. Rész - ....üssön, erőszakoljon vagy öljön meg.....

Sziasztook.!:) Meghoztam a 8. részt. Köszönöm a 9 komit.!:) És már 11 rendszeres olvasóm  van.!*.* Nagyon nagyon szépen köszönöm, imádlak titeket.!:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog.!:)
Komizzatok és iratkozzatok  fel.!;)<333



Jobb kezemet ökölbe szorítottam és akkorát behúztam neki, hogy a földre zuhant. 

Felült, megrázta fejét, hogy egy kicsit kitisztuljon, majd felállt és majdnem nekem esett.  Szerencsére a haverjai lefogták és visszatartották. Idegbeteg állat. 
Hátat fordítottam neki és visszamenetem Toriékhoz.  Persze egyből letámadtak, hogy nem vagyok normális.... Elköszöntem tőlük és inkább visszamentem a táborba. 
Most komolyan, ha nem fogják le a gyökér haverjai, akkor nekem esik és agyonüt mindenki szeme láttára, vagy mi?   Pszichológushoz kéne mennie. Ez már nem normális amit csinál.  
És mi van, ha legközelebb a húgommal csinál valamit? Még belegondolni is rossz..  
De holnap péntek és utána végre mehetünk haza! És nem kell egy levegőt szívnom azzal a görénnyel. Oh köszönöm édes Istenem! 

Átmásztam a kerítésen és be az ablakon, amit direkt nyitva hagytam, hogy betudjak jönni.  Lilly minden este bezárja az ajtót, hogy senki se tudjon ki-be járkálni.  Az ablakot visszacsuktam. Nem érdekel, ha Justin nem tud visszajönni. Maradjon kint, vagy menjen éjszakázni egy ribanchoz. 
Egyrészt nem akarom, hogy ő is itt legyen, mert, mert már a jelenléte is irritál.
Másrészt, pedig félek, hogy mit fog csinálni, ha visszaér.  Biztos nem úszom meg, hogy ne rángasson vagy tépjen meg.  Most már tényleg félek tőle...

Lezuhanyoztam, átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba.   
Még nem tudtam elaludni így inkább megnéztem a telefonomat.  Tori írt egy üzenetet.


Jobb ha vigyázol magadra! Justin nagyon mérges és visszafele tart a táborba. Ne csinálj baromságot és NE húzd fel semmivel még jobban...már ha ez lehetséges. Mind1. Vigyázz magadra Lexy!!!<3

Ekkor Justin lépett be, full ideges fejjel. Kipattantam az ágyból és berohantam a fürdőbe.  Az ajtót becsaptam magam mögött és kulcsra zártam.  
- Nyisd ki az ajtót te rohadt kurva! - dörömbölt az ajtón, úgy, hogy odalent ne nagyon lehessen hallani.
- Arra várhatsz! - dőltem neki háttal az ajtónak. Igen tudom baromság volt amit csináltam, mert már akkor tudtam, hogy mik lesznek a következményei, de nem bírtam ki. Legszívesebben egész nap ott állnék előtte és csak ütném és ütném. 

Fél órája már itt bent ülök, de még mindig nem merek kimenni. Azóta már hallottam egy ajtócsapódást, szóval lehet elment már. Mindegy. Még várok 10 percet és talán kimegyek. 
Letelt a 10 perc.  Minden rosszra felkészülve, lassan fordítottam el a kulcsot a zárban. Kezemet a kilincsre helyeztem és nagyon, nagyon lassan lenyomtam. Még lassabban kinyitottam az ajtót és körbenéztem. Sehol senki. Megkönnyebbült  sóhaj hagyta el számat és elindultam az ágy felé. 

- Tudtam, hogy egyszer kijössz! - kapta el kezemet. Nagyon megijedtem.  Magafelé fordított és egy hatalmas pofont kaptam. Belemarkolt hajamba és magához húzott. - Nagyon remélem, hogy tanultál az esetből és egy ilyet, mint a mai soha többet nem mered megtenni. Nem ismersz még annyira és nem tudod, mikre vagyok képes. De remélem azt, tudod, hogy  aki bármi rosszat tesz, vagy csak próbál tenni, az nagyon megbánja.  - mondta halál nyugodtan.
- Gyűlöllek! - toltam el magamtól. 
- Oké nekem így is jó. De biztos nagyon megérintené a kis lelkedet, ha szegény ártatlan  húgoddal történne valami.  - mondta egy elégedett mosoly keretében.
- Ne merészeld! Hozzá ne merj érni! - közeledtem felé és kezem lendült, hogy most én pofozzam fel.
- Na na na kicsi szívem! - kapta el kezemet.  -  Mondtam már. Nem szeretnéd te, ha Casievel történne valami. 
- Gyűlöllek! Egy utolsó féreg vagy!  -  azzal ki is mentem a szobából. Hallottam ahogy halkan felnevet, majd bemegy a fürdőbe. 
Lementem a nappaliba és lefeküdtem a kanapéra.  Biztos, hogy nem megyek oda vissza! Inkább alszok itt lent. Igaz nem olyan kényelmes a kanapé és egy kicsit hidegebb van, mint odafönt, de nem érdekel. Az egyetlen dolog amin most pörög az agyam az az, hogy ez az elvetemült állat, egy újjal se nyúljon a húgomhoz.  Nem tudom, mit csinálnék, ha történne vele valami és tudnám, hogy az az én hibám. Iszonyatos bűntudat gyötörne.   

Nem bánthatja Casiet! Inkább engem verjen, erőszakoljon vagy öljön meg, de egyik barátomhoz, se családtagomhoz ne nyúljon hozzá.  Ők azok az emberek, akikért bármire képes lennék. 
Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba. 



-  Még nem tudom anya, de valahogyan megszerzem a pénzt, ne aggódj! - nyugtattam anyámat.  Casiet új iskolába fog járni, de sajnos nincs rá elég pénzünk. Nem vagyunk szegények, sőt! De az elmúlt 1-2 hónapban se anyának, se apának nem ment olyan jól a munka és gy kevesebb fizetést kaptak.
- Jól van kicsikén hiszek neked. Akkor ma 5-re megyek értetek. Szólj Casienek, hogy kezdjen el pakolni. Nemsokára megyek. Szia kislányom szeretlek!
- Oké oké. Szia anya én is! - és letettem. 

- Pénzre lenne szükséged? - kérdezte Justin.
- Közöd? - kérdeztem vissza.
- Csak gondoltam tudok segíteni, de ha nem, hát nem. - tette maga elé kezét védekezés képen. Furcsa ilyet mondani, de ma egész normális volt. 
- Váj! Tudnál segíteni, hogy pénzhez jussak? - húztam fel szemöldököm.
- Igen. - bólogatott.
- Mégis hogyan? És mit kéne csináljak?
- Az mindegy!  Ahogy ma hazaérsz, menj el erre a címre. - adott oda egy papírt - itt adni fognak neked valamit. A legfontosabb, hogy nem nézheted meg, hogy mi van abba a zacskóban, különben nagyon súlyos következményei lesznek.  Ott is adni fognak neked egy címet. Te elviszed oda, átveszed a pénzt, visszaviszed, felveszed a saját részed és mehetsz is haza. - viszonylag egyszerű. Nagyon remélem, hogy nem valami illegális dolog....


- Elmentem! Majd jövök....valamikor. - kiabáltam be a konyhába.
- Oké kicsim, de siess vissza! Mi apáddal nem leszünk itthon, de áthívunk valakit, hogy vigyázzon a húgodra.
- Okés. Sziasztok! - csukta be magam mögött az ajtót. 

Gyorsan odaértem a helyre. Megálltam az ajtó előtt és becsöngettem.

- Lexy?! - nyitott ajtót Nathen. Ő is az egyik osztálytársam és ugyanolyan féreg mint Justin.
- Nathen?! Te meg mit keresel itt? 
- Te mit keresel itt?
- Justin küldött. Kicsit le vagyok égve és kell a pénz....
- Ja oké értem.  Ezt.. - nyomta kezembe a zacskót - vidd el ide - adta oda a kis címet tartalmazó papírt. - Nem nézheted meg, és a pénzt azonnal hozd vissza! Érthető voltam? -  húzta fel szemöldökét.
- Igen igen... - fordítottam neki hátat. 

Elindultam arra a bizonyos címre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tartalmazhat a küldemény, de nem mertem megnézni.  Inkább csinálom, amit mondtak és megkapom a pénzemet. Sőt! Még többet is kapok, mint ami kell. Hurrá marad egy kis pénz nekem is! Végre nem kell, mindennap apánál kuncsorognom. Ez után, tuti megyek vásárolni Torival! Ez lesz az első dolgom.

Nem tetszik nekem ez a környék. Olyan sötét és elhagyatott.  A nagy emeletes épületek mellett elhaladva, néhol kiszűrődik valami kiabálás féleség, vagy éppen valami  fülsüketítő  és elviselhetetlen  zene. Nem szívesen laknék itt. 

- A kurva életbe, add már ide azt a szart! - ordította valaki a mellettem lévő házban. Lépteim egyre gyorsabbá váltak, míg végül megérkeztem. Becsöngettem. 
Egy nálam jóval idősebb pasi nyitott ajtót.

- Mit akarsz? - kérdezte. Elővettem táskámból a zacskót és átnyújtottam neki. - Oh vagy úgy! - vette el - Nem hittem, hogy Justin pont egy ilyen törékeny kislányt fog küldeni. - nézett végig rajtam.  Beljebb lépett és egy borítékot adott át. - Mond meg Justinéknak, hogy köszönöm és máskor is egy bombázót küldjenek. - kacsintott, majd becsapta az ajtót.

Most ugrott be, hogy mi ez az egész. Van egy olyan érzésem, hogy itt valami nincs rendben. Nagyon, nagyon remélem, hogy az előbb nem...nem valami drog féleség volt a kezemben. Te jó ég! Mibe keveredtem én bele?! 
Egésze vissza Nathen házáig  futottam, ahogyan csak bírtam.

- Gyors voltál! - nyitott ajtót.
- Oké siessünk, mert dolgom van! - lihegtem.
- Minden oké csajszi? 
- Igen csak siess már! Nem tudod hol van Justin? 
- Ööö nem. Miért? Csak nem akarsz tőle valamit? - húzogatta szemöldökét.
- Idióta! 
- Tessék. - adta oda a pénzt.
- Köszi! - azzal megfordultam és rohantam haza, ahogyan csak tudtam.

Lihegve estem be az ajtón. Kicsit pihentem, majd bementem a nappaliba. Casie és Justin üldögéltek és tévéztek. Várjunk csak! 

- Justin! Te meg mit keresel itt? - kiáltotta fel.
- Szia édes! - mosolygott.
- Hogy kerülsz ide? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Casie azt akarta, hogy én vigyázzak rá, ameddig senki sincs itthon. - vigyorgott.
- Tessék? Casie! Azt hittem ezt már megbeszéltük! Mindegy  ez most nem érdekes!  Justinnal most felmegyek egy kicsit mert beszélnem kell vele. Ne menj sehova oké? Mindjárt jövünk. - megragadtam Justin karját és húzni kezdtem szobám felé.
- Miért jöttünk a szobádba? Csak nem...? - vigyorgott perverzül Justin.
- Ez most egyáltalán nem vicces! Nézd Justin! Nem néztem meg és senki sem mondta el, de tudom mi volt abban a zacskóban. Vagyis csaj sejtem. - arcáról lefagyott a mosolygás.
- Nem megmondtam, hogy nem nyithatod ki?! - emelte fel hangját. 
- Nem nyitottam ki! Egyszerűen csak sejtem.
- Mégis miből?
- A környék, a hely, az a rengeteg pénz... Erre még a hülyék is rájönnek.
- Nagyon remélem, hogy nem mutogattad senkinek! 
- Mégis kinek mutogathattam volna?  Figyelj, ha ez kiderül, rohadt nagy  bajban leszek! 
- Nyugi  nem fog kiderülni! Csak nem küldenek ránk rendőrt, vagy valami kábítószer felismerő kutyát vagy mit. - rántotta meg vállát.

- APÁM ZSARU! - kiabáltam.