12. Egyre közelebb...

Ééés megint jöttem rontani a levegőt.!:D

Az előző részhez 5 komit kaptam, ami szerintem egy kicsit kevés a többihez képest, de kiengesztel az, hogy már 27 RENDSZERES OLVASOM VAN.!*.*  Úristen amikor megláttam szó szerint elállt a lélegzetem.! 27 te jó ég 27.! Felfogni sem bírom.!! Nagyon nagyon köszönöm iszonyú hálás vagyok.!<33

Mivel jövőhéten kezdődik suli, ezért valószínűleg csak 1 részt tudok hozni hetente. Sajnálom, de van másik 2 blogom, tanulnom kel ezerrel és mellette ott van a heti több edzés. 
Remélem megértitek és ennek ellenére olvasni és komizni fogtok.!:)  

A részhez pedig a szokásos:
Komizzatok és iratkozzatok fel.!;)<33 



 Csak ültem az ágyon és bámultam ki az ablakon a szépen csillogó tengerre.  Gondoltam kimegyek és szívok egy kis friss levegőt.  Még mindig nem tudom felfogni ezt a mai napot.  És az, hogy Justin Casie igazi tesója....az aztán mindent visz.  De nem érdekel én mindig úgy fogok rá gondolni mint az igazi húgomra. Kicsinek is szerettem, most is szeretem és szeretni is fogom. Ennyire még sosem kötődtem egy emberhez sem. 

Amint kiértem egy alakot láttam meg, a hajó elején ülve, cigit tartva a kezébe. Rögtön felismertem. És persze ki más lenne ezen a hajón aki cigizik? 
- Már itt sem lehet békén hagyni?  - kérdezte, de nem fordult felém.
- Tudtommal te ráncigáltál fel ide. - ültem le tőle egy kicsit távolabb. 
-  Ha megakarsz halni, tőlem már most elmehetsz. - fordult felém. 
- Meghalni? Mégis ki akar megölni? - néztem rá értetlenül, amit szerintem nem látott, mert koromsötét volt. 
- Ch! - nevetett fel - Szerinted miért vagy itt? - szívott bele cigijébe. 
- Öööömm nem tudom? - emeltem fel kezeimet.
- Azért vagy itt, hogy a szüleid ne találjanak rád. 
- Miért? 
- Most komolyan ennyire hülye vagy? Ők akarnak megölni. - a saját szüleim megakarnak ölni? Oké ez nekem magas nagyon magas. Miért akarnának megölni? A gyerekük vagyok. A szülők nem ölik meg a saját gyereküket. 
- 1 kösz ez kedves volt. 2 miért akarnak megölni? - húztam fel lábaimat. Egy kicsit fáztam. Vagyis nagyon fáztam. Eléggé lehűlt az idő, de az én "testőröm" félmeztelenűl üldögélt. Ha ránéztem már vacogni kezdtem. 
- A szüleid valami hülye  szekta tagjai. Abban a hittben élnek, hogy a gyereküket születés után meg kell ölni különben a későbbiekben balszerencsét hoz.  Amióta elvettek tőlük, azóta rögeszmésen keresnem téged, de eddig szerencsére nem találtak meg. -   Wááow komolyan ő mondta, hogy szerencsére. Ez nekem új. 
- Azta! Ez eléggé....félelmetes. - bámultam a tengert. 
- Hát igen az. De ne aggódj nem fognak megtalálni. 
- Miért vagy benne annyira biztos? - emeltem rá tekintetem. 
- Ha 17 éven keresztül nem találtak meg, gondolod ezután megfognak? - nevetett. Nem értem ezen mi olyan vicces.
- Hát, nem lehet tudni. - álltam fel - Én megyek aludni. Jó éjt!
- Neked is! És vigyázz, nehogy valaki éjszaka rád törjön! -  villantotta fel perverz, féloldalas mosolyát. Hmmm de szexi! Mi? Nem! Állj le Lexy!
- Haha nagyon vicces! - indultam el befelé. 


Reggel fejfájásra ébredtem.  Biztos azért, mert nem aludtam ki magam.  
Forgolódtam még egy kicsit, hátha vissza alszom, de esélytelen volt.  Felültem, nyújtózkodtam, majd nehezen felálltam. Felvettem a köntösömet és lassan kiballagtam a konyhába, amit vagy 5 percig kerestem. 
- Jó reggelt Lex! - ölelt meg Casie.
- Neked is! adtam puszit feje tetejére. 
- Szia Lexy! - köszönt Pattie.
- Jó reggelt! - ültem le húgocskám mellé. 
- Hogy aludtál? - kérdezte miközben kávéját szürcsölte. 
- Hát, nem sokat aludtam, de az a  5 óra csodálatos volt. 
- Uhh az nem valami sok. Mit szólnátok hozzá, ha ma elmennénk hajókázni? Ugrálhattok a hajóról! - lássuk csak. Hajókázás egy giga jachttal, ugrálni a giga jachtról és alattunk több ezer méter mély víz. Ja és még kitudja hány ragadozó izé. Végül is miért ne?  Elvégre nem mindennap hajókázhatok egy luxushajóval. 
- Én benne vagyok! - válaszoltam.
- Én is! - pattant fel Casie. - Felveszem a fürdőruhámat. - rohant el.  Én csak nevetve néztem utána. Néha olyan bolond. 
- Lexy! - szólított meg Pattie.
- Igen? - fordultam vissza.
- Ugye tudod, hogy Justin nagyon szereti Casiet? - miért, miért kell állandóan felhozni ezt a gyereket?! Csak egy percre, nem lehetne hanyagolni? Olyan nagy kérés ez? 
- Nem nem tudom. - hajtottam le fejem - De most inkább én is megyek öltözni. - álltam fel. Pattie csak bólintott. Gyorsan eljöttem, mert nem akartam tovább erről beszélni. Bevallom igen fáj, hogy Cas nem az én tesóm. De sajnos ez ellen nem tudok tenni semmit.  

Odasétáltam a bőröndömhöz és előkerestem egy fürdőruhát.    
Nem vagyok nagyon oda a rózsaszín cuccokért, de ez a fürdőruha a kedvencem. Imádom*.*  

- Ki ugrik elsőnek? - kérdezte izgatottan Cas amikor odaértünk.
- Én biztos nem! - emeltem fel kezeimet.
- Akkor majd én! - indult neki Casie.
- Na azt már nem! - kaptam el - Egyedül nem mehetsz! 
- Jó akkor veled megyek! - húzott maga után.
- Kérd meg Justint. - úristen! Ezt én sem mondtam komolyan. 
- Hát oké! 
- Vagyis! Inkább megyek én.  - odasétáltunk a hajó szélére. Nem is volt olyan magas.  De olyan félelmetes. Igazából nem tudom mi volt benne a félelmetes csak félelmetes volt. 
Hirtelen valaki hátulról elkapta a derekamat és meglökött a víz felé, de abban a pillanatban vissza is húzott. 
A szívbaj kerülgetett. Ijedtemben hátranyúltam és megkapaszkodtam az illető kezeibe. 
- Mi a fasz?! - fordultam meg. Ki hitte volna? Justinnal találtam magam szembe. -
- Csak nem ijedtél meg? - vigyorgott tökéletes telt ajkaival.... Lexy állj már le! 
- Menj a fenébe! - szedtem le magamról izmos karjait. Normális vagy ember?! 
-  Tesóóó  ugrasz velem? - ugrált Casie Justin kezét rázogatva.  Szemeimbe könnyek gyűltek. Felálltam és berohantam a szobámba.  "tesó" ez az egy szó ismétlődött a fejemben újra és újra. És az, hogy Casie ezt nem nekem mondta. 

Jobb lett volna, ha ez az egész nem derül ki.  Élhettük volna tovább a mi kis nyugis éltünket.   Most minden felborult. Nincs senkim.  Elvesztettem a családomat, a húgom nem is az én húgom. 
- Lexy! - rontott be Justin a szobába.
- Mit akarsz? 
- Mi a baj? - ült le mellém. 
- Szerinted? Mégis mi lenne a bajom? - álltam fel - Nincs senkim! A szüleim megakarnak ölni, a nevelőanyám odaadott nektek, a nevelőapám egy pedofil és a húgom pedig nem az én húgom.  Egyedül vagyok érted? Egyedül! - törtem ki zokogásba. 
- Nem vagy egyedül! - jött mellém - Itt vagyunk neked mi. Anya, Casie és én is. 
- Te? 
- Muszáj! - mosolyodott el - Ha akarom, ha nem muszáj.  Nyugi nem lesz semmi baj. - ölelt meg.  Akaratom ellenére is visszaöleltem. Szükségem volt az ölelésére. Úgy éreztem, egyre közelebb kerülök hozzá...

- Lexy gyertek Casienek valami baja van! - rontott be Pattie.