9. Rész - My dad....

Sziasztooook.! :) Tudom kicsit késtem a résszel, de most meghoztam.!:D 
OMG.! 16 rendszeres olvasó, 10 komi és 2 díj.! Te jó ég nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm.! Iszonyatosan hálás vagyok nektek.! Nem tudom ezt hogyan megköszönni.!<333333
Nos,  a blogban egy pár napig  nem lesz új rész. Sajnálom, de jelenleg nem otthon vagyok és
itt nincs  időm részeket írni...:( 
Remélem nem nagy baj. 
Aztán azt is iszonyatosan sajnálom, hogy ez a rész nem lett se jó, de hosszú. Mondhatjuk úgy is, hogy szar lett és nagyon rövid. Nagyon sajnálom, és bocsánat, de kevés az időm és mondtam elutaztam. Ezt a részt is próbáltam elviselhetővé tenni.  Van benne egy kicsi időugrás, de csak így tudtam megoldani. Sajnálom.:/
Ne haragudjatok.!
De azért kérlek titeket, még ha nem is tetszik annyira, komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<333



- APÁM ZSARU! - kiabáltam. 


-  Mi  fasz?! - fordult felém. - Zsaru? - nézett rám  tátott szájjal.
-  Jé leesett neki! 
- Oké. Semmi baj. Megoldom. Viszont nem  mondasz neki semmit világos? 
- Neeem, majd biztos elmondom neki, hogy "képzeld apa, ma drog drillerkedtem." Normális vagy? Ki az a hülye aki ezt elmondaná? Ráadásul, ha zsaru az apja. 
- Vegyél vissza oké?  Mondom, senkinek! Főleg ne Torinak! Fhúú basszus az a csaj akkor a egy...
- Ki ne merd mondani! És komolyan ennyire hülyének nézel? Mondtam, hogy senkinek sem fogom elmondani. És most, takarodj a szobámból! - mutattam az ajtóra. 
Kezeit zsebre dugta és kisétált.  Bezártam az ajtót (a biztonság kedvéért)  és én is lementem. 

Justin valami mesét nézett Casievel. Átvágva a nappalin, bementem a konyhába. Végig éreztem tekintetét a hátamon és kicsit lejjebb...
Töltöttem magamnak egy pohár limonádét és a pultnak dőlve szürcsöltem. 

- Megjöttem! - kiabálta apa. Végre!
- Apaaa! - ugrott Casie a nyakába. Nagyon hiányzott neki, mivel már vagy 3 napja nem láttuk apát. Nekem is hiányzott. 
- Szia apa! - öleltem meg én is. - Hiányoztál! 
- Ti is hiányoztatok! - szorított minket magához.  
Justin  is kijött.

- Justin? - kerekedtek ki apa szemei.
- Biztosúr! - intette Justin.
- Ismeritek egymást? - néztem apára.
- Mondhatjuk úgy is. - nevetett fel Justin. 
- Nem egyszer kaptam már el gyorshajtásér,  a szomszédok sem egyszer jelentették fel hangoskodásért....stb. - magyarázta apa. 


*Justin szemszöge, pár órával később*


Fura volt, hogy Lexy apja zsaru. Bármit eltudtam volna  képzelni az apjáról,  még ha nem is ismerem, csak azt nem, hogy zsaru. Nagyon fura volt. 

Úgy érzem, kicsit féltékeny vagyok rájuk. Féltékeny, hogy ilyen jól kijönnek az apjukkal. Én sosem voltam vele ilyen kapcsolatban. Sokan mondták már, hogy hasonlítok apámra. Én ezt eddig nem vettem észre, de ahogyan felnövök, egyre jobban. Kezdek olyan lenni mint ő. Drogozok, és minden csajt aki az utamba kerül lefektetem, majd leszarom.   Igen  jól hallottátok, drogfüggő vagyok. Egyszer az egyik hülye haverom kipróbáltatta velem és azóta nem bírok vele leállni.  Nem akarok ilyen lenni. Próbáltam már ellene tenni, de nem ment.  

Próbáltam egy rendes kapcsolatban élni, de az sem ment, mert álladóan elkapott a vágy...
Az első és egyben utolsó kapcsolatom kb. olyan 6 napig tartott. Azalatt a  6 nap alatt is vagy 4x feküdtem le mással, ha nem többször.  Nem tudom. Nekem nem megy ez az  "egy lánynál leragadok" szerep.  Miért jó az, ha az ember egész életében csak egy csajt dönget és a többit otthagyja. Nem kell attól félni, hogy összetöri a kicsi szívüket. Azért vannak a kurvák.


*Lexy szemszöge Torinál*  

Apa elvitte valahova Casiet én pedig inkább átjöttem Torihoz. Ő mindig feldobja a napomat. Egy hülye, idióta, nem normális,  barom, állat ez a csaj, de én így imádom.  Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék. 

- Ezt meg kell nézned! - mutatott egy videót Tori amit állítólag akkor csináltak Bennel, amikor én Justinnal haldoklottam a táborba. 
- Na mutasd! - vettem ki kezéből a telefont.  

Elindítottam a videót, de nem Bent és Torit láttam, hanem az apámat és Torit!  Épp...hát inkább nem mondanám el mit csináltak..

- Úristen! - kaptam szám elé a kezemet. 
- Mi az? - hajolt közelebb VOLT legjobb barátnőm - Úristen Lexy ez nem az, aminek látszik! 
- Nem az aminek látszik?! Nem?! Tudod mit Tori? - álltam fel - Egy utolsó kis kurva vagy! - szedtem össze cuccomat. - Soha, soha az életben nem hittem volna, hogy te valaha ilyet teszel velem, soha! Mi volt ezzel a célod? Tönkre akartad tenni a családot? Mert ha igen, akkor szerintem ez sikerülni fog! Köszönöm szépen! - kiabáltam vele.
- Mi? Nem mondhatod el anyádnak! Se senkinek! - kapta el karomat.
- Nem?! Csak figyelj! - rántottam el kezemet és kirohantam. 

Tudom, hogyha most ezt elmondom, akkor a családomnak befellegzett. De ha nem mondom el, életem végéig lelkifurdalás fog gyötörni, amiért hazudtam anyáéknak. 

És ami a legjobban fáj az az, hogy ezt pont a legjobb barátnőm csinálta ezt velem. 
Sosem gondoltam volna ezt róla. Ő nem ilyen. De ezek szerint  mégis. És az apám..fhúú ezek után undorodom tőle.  Hogy feküdhetett le, egy 17 (!!!) éves lánnyal, aki a lánya barátnője? Ezek után, hogy tudott anya szemébe nézni?  Mert gondolom nem  tegnap este történt ez az egész. 


*1 hónappal később*


- Lexy! Beszélnünk kell! Gyere az irodámba! - szólt be az ajtón a gyermekotthon igazgatója.
Miután mindent elmondtam anyáéknak, ami történt, a szüleim elváltak. Engem és Casiet anyánk  beadott  egy gyermekotthonba mert,  nem tudott volna minket eltartani. 

Apánk azóta konkrétan szarik a fejünkre. De nem is bánom. Én többet nem akarom őt látni és azt sem akarom, hogy Casie lássa őt bármikor.  Azóta nekem csak és kizárólag Casie jelenti a családot. 

Felálltam az ágyról és az iroda felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit akarhat. Sosem hívott még be, ide az irodába.  
Bekopogtam. Hallatszott valami "Gyere" féleség. Lassan benyitottam.

- Ááá Lexy! Kérlek ülj le. - mutatott az egyik székre. Leültem. - Nos, azért hívtalak be, mert lenne egy fontos hírem. Régebben ugye beszéltünk arról, hogy lehet róla szó, hogy esetleg egy másik családhoz kerüljetek. - bólintottam -  Találtunk valakiket, akik szívesen magukhoz vennének titeket. - ekkor felcsillant a szemem.  Van rá esély, hogy újra egy szerető család közé kerüljünk? Nem érdekel, hogy nem az igazi szüleim. A legfontosabb, hogy lesznek szüleink, akik szeretnek minket.
- Ez most komoly? - hitetlenkedtem.  
- Igen az. - mosolygott.
- És mikor ismerhetem meg őket? - és kopogtak. 
- Most! Szabad! - kiabált.  

Egy harmincas éveiben járó pasas és nő lépett be az ajtón.  Kedvesnek tűntek. 

- Amanda, Lion, ő itt Lexy akiről már beszéltünk. Lexy ők itt Amanda és Lion Jhons. 
- Jó napot! - fogtam leendő szüleimmel kezet.  

Jobban megismertük egymást.  Nagyon aranyosak voltak és van egy fiúk is, szóval lesz egy bátyám! Nagyon  örültem neki, mert mindig is akartam egy bátyust magamnak. 
Casievel is összeismerkedtek és azt mondták, hogy csomagoljunk, mert már ma el is mehetünk velük.  Villámsebességgel  pakoltunk össze mindent a húgommal és már indultunk is kifelé.  

Kicsit hiányozni fog ez a hely, mert azért mégiscsak 1 hónapot itt laktunk. Elköszöntünk mindenkitől és a kijárat felé indultunk. Jó volt újra, kiszabadulni és szabadnak érzeni magam. 

- Itt vannak! - lökött oda újdonsült apám egy vigyorgó gyereknek. Akkor esett le, hogy Justin az. Mi folyik itt? 
- Szép munka volt! Itt a pénz! - dobott oda egy borítékot a fickónak, majd az a nővel együtt eltűnt. Értetlen fejjel néztem végig az egészet.

- Mi volt ez az egész? - fordultam örök ellenségem felé. 
- Nem hiszem, hogy tudni akarjátok! - nevetett és nekidőlt a kocsi oldalának. 
- Ki voltak ezek és te hogyan kerülsz ide? 
- Üljetek be és mindent elmagyarázok. - biccentett fejével a kocsi felé.
- Üljön veled egy autóba a halál! - akadtam ki.
- Oké! -rántott vállat Casie és bepattant a kocsi hátsó ülésére.   A húgom megőrült! 
- Na?  Jobban tennéd, ha követnéd a húgod példáját! - lökte el magát a kocsitól. 
- Soha! 
- Te akartad! 


- Utállak utállak utállak! Hogy lehetsz ennyire gyökér....- mormogtam, miután ez az agyalágyult betuszkolt az autójába és nem tudom hova tartunk.
- Kezdesz idegesíteni! 
- Te bajod! Én nem is akartam idejönni! Te rángattál be a kocsidba, te...
- Befognád a szádat végre baszd meg?! - kiabált rám. 

Inkább csöndbe maradtam  és vártam, hogy hova akar vinni. Van egy olyan érzésem, hogy ez lesz életem utolsó boldog napja.  Innentől már minden nap szenvedés lesz, ha vele kell maradjak. És nagy a valószínűsége, hogy ez sajnos be fog következni. 

- Hé! Kelj már fel! - löködött nem túl finoman Justin. - Itt vagyunk.
- Hol? -kaptam fel a fejem. 
- Szállj ki! .- mondta, majd ő is kiszállt. 
Casievel követtük példáját és mi is kiszálltunk.
Ami ott fogadott minket, az nem egy hétköznapi látvány volt.  Egy egészen "apró" jacht volt az. 

   

(Bocsi, hogy ilyen rosszak a képek, de ezeket nem a netről mentettem le, hanem ma fényképeztem.:D bocsi.!)